[1] Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős a mi városunk: az Úr kőfalat és bástyát állított védelmére.
[2] Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, amely hűséges maradt!
[3] Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.
[4] Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!
[5] Ő letaszítja a magasból az ott lakókat, lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, a porba taszítja.
[6] Széttapossák majd a lábak: a nincstelenek lábai, a szegények léptei.
[7] Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját.
[8] Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk.
[9] Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói.
[10] Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az Úr fenségét.
[11] Uram, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet.
[12] Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.
[13] Urunk, Istenünk, más urak voltak a gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük.
[14] A halottak nem kelnek életre, az árnyak nem támadnak föl. Ezért mikor megbüntetted és kiirtottad őket, még az emlékezetüket is eltörölted!
[15] Megszaporítottad e népet, Uram, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait.
[16] Uram, a nyomorúságban téged kerestek, hozzád kiáltottak szüntelen, amikor fenyítetted őket.
[17] Olyanok voltunk előtted, Uram, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: amíg vajúdik, folyton kiáltozik fájdalmában.
[18] Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra.
[19] De a te halottaid életre kelnek, föltámadnak a holttesteik! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.
[20] Eredj, népem, menj be a szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja!
[21] Mert jön már lakóhelyéről az Úr, hogy megfizessen bűneiért a föld lakóinak. A föld föltárja majd a kiontott vért, és nem fedi be többé a meggyilkoltakat.