[1] Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
[2] A mint nékünk elõnkbe adták, a kik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
[3] Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
[4] Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
[5] Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
[6] És mind a ketten igazak valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
[7] És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten [immár] idõs emberek valának.
[8] Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt,
[9] A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
[10] És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
[11] Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl.
[12] És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt.
[13] Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak.
[14] És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén;
[15] Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva.
[16] És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz.
[17] És ez [Õ] elõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
[18] És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idõs.
[19] És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
[20] És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben.
[21] A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
[22] És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert õ [csak] integetett nékik, és néma maradt.
[23] És lõn, hogy mikor leteltek az õ szolgálatának napjai, elméne haza.
[24] E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt hónapig, mondván:
[25] Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
[26] A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,
[27] Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.
[28] És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
[29] Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!
[30] És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
[31] És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.
[32] Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét;
[33] És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen!
[34] Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
[35] És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
[36] És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddõnek hívtak:
[37] Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
[38] Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.
[39] Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
[40] És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
[41] És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
[42] És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
[43] És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
[44] Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
[45] És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
[46] Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
[47] És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
[48] Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
[49] Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!
[50] És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik.
[51] Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
[52] Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
[53] Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
[54] Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról.
[55] (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké!
[56] Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
[57] Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat.
[58] És meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele.
[59] És lõn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak akarák õt nevezni.
[60] És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
[61] És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
[62] És intének az õ atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
[63] Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
[64] És feloldódék az õ szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
[65] És félelem szállott minden õ szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
[66] És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele.
[67] És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
[68] Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az õ népét,
[69] És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában,
[70] A mint szólott az õ szent prófétáinak szája által, kik eleitõl fogva voltak,
[71] Hogy a mi ellenségeinktõl megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek;
[72] Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl,
[73] Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy õ megadja nékünk,
[74] Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki.
[75] Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.
[76] Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt jársz, hogy az õ útait megkészítsed;
[77] És az üdvösség ismeretére megtanítsad az õ népét, a bûnöknek bocsánatjában.
[78] A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
[79] Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
[80] A kis gyermek pedig nevekedik és erõsödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.