[1] Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab [anyja], és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék õt.
[2] És korán reggel, a hétnek elsõ napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.
[3] És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?
[4] És odatekintvén, láták, hogy a kõ el van hengerítve; mert felette nagy vala.
[5] És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felõl, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.
[6] Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová õt helyezék.
[7] De menjetek el, mondjátok meg az õ tanítványainak és Péternek, hogy elõttetek megyen Galileába; ott meglátjátok õt, a mint megmondotta néktek.
[8] És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el õket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
[9] Mikor pedig reggel, a hétnek elsõ napján föltámadott vala, megjelenék elõször Mária Magdalénának, a kibõl hét ördögöt ûzött vala ki.
[10] Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának [és] keseregnek és sírnak vala.
[11] Azok pedig mikor hallották, hogy él és õ látta vala, nem hivék.
[12] Ezután pedig közülök kettõnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezõre mennek vala.
[13] Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.
[14] Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az õ hitetlenségöket és keményszívûségöket, hogy azoknak, a kik õt feltámadva látták vala, nem hivének,
[15] És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.
[16] A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.
[17] Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek; új nyelveken szólnak.
[18] Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
[19] Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.
[20] Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerõsítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!