[1] Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
[2] És a fõpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg õt; mert féltek a néptõl.
[3] Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettõnek számából vala;
[4] És elmenvén, megbeszélé a fõpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja õt nékik kezökbe.
[5] És azok örülének, és megszerzõdének, hogy pénzt adnak néki;
[6] Õ pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy õt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
[7] Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
[8] És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
[9] Õk pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
[10] És õ monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jõ veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek õt abba a házba, a melybe bemegy.
[11] És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
[12] És õ mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
[13] Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
[14] És mikor eljött az idõ, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol õ vele egyetembe.
[15] És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melõtt én szenvednék:
[16] Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
[17] És [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
[18] Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szõlõtõkének gyümölcsébõl, míglen eljõ az Isten országa.
[19] És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
[20] Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
[21] De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
[22] És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
[23] És õk kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az õ közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
[24] Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthetõ köztük nagyobbnak.
[25] Õ pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az õ királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévõknek hivatnak.
[26] De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fõ, mint a ki szolgál.
[27] Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
[28] Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;
[29] Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
[30] Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
[31] Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
[32] De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idõvel megtérvén, a te atyádfiait erõsítsed.
[33] Õ pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
[34] És õ monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
[35] És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Õk pedig mondának: Semmiben sem.
[36] Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elõvegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felsõ ruháját, és vegyen szablyát.
[37] Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
[38] Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Õ pedig monda: Elég.
[39] És kimenvén, méne az õ szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig õt az õ tanítványai is.
[40] És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
[41] És õ eltávozék tõlök mintegy kõhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
[42] Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tõlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
[43] És angyal jelenék meg néki mennybõl, erõsítvén õt.
[44] És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az õ verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
[45] És minekutána fölkelt az imádkozástól, az õ tanítványaihoz menvén, aludva találá õket a szomorúság miatt,
[46] És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
[47] És mikor még beszéle, ímé sokaság [jöve,] melynek az méne elõtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettõ közül: és közelgete Jézushoz, hogy õt megcsókolja.
[48] Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
[49] Látván pedig azok, a kik õ körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é õket fegyverrel?
[50] És közülök valaki megvágá a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
[51] Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
[52] Monda pedig Jézus azoknak, a kik õ hozzá mentek, a fõpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
[53] Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
[54] Megfogván azért õt, elvezeték, és elvivék a fõpap házába. Péter pedig követi vala távol.
[55] És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és õk együtt leültek, Péter is leüle õ velök.
[56] És meglátván õt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is õ vele vala!
[57] Õ pedig megtagadá õt, mondván: Asszony, nem ismerem õt!
[58] És egy kevéssel azután más látván õt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
[59] És úgy egy óra mulva más valaki erõsíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
[60] Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor õ még beszélt, megszólalt a kakas.
[61] És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
[62] És kimenvén Péter, keservesen síra.
[63] És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén õt.
[64] És [szemeit] betakarván, arczul csapdosák õt, és kérdezék õt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
[65] És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván õt.
[66] És a mint nappal lett, egybegyûle a nép véneinek tanácsa, fõpapok és írástudók: és vivék õt az õ gyülekezetükbe,
[67] Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
[68] De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
[69] Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felõl.
[70] Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Õ pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
[71] Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az õ szájából.