[1] Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
[2] Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
[3] Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
[4] Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda õ magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
[5] Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom õt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
[6] Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
[7] Hát az Isten nem áll-é bosszút az õ választottaiért, kik õ hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútûrõ is irántuk?
[8] Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljõ, avagy talál-é hitet e földön?
[9] Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy õk igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
[10] Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedõ.
[11] A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedõ is.
[12] Bõjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenbõl, a mit szerzek.
[13] A vámszedõ pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek!
[14] Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az õ házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
[15] Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
[16] De Jézus magához híván õket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jõjjenek, és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa.
[17] Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
[18] És megkérdé õt egy fõember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
[19] Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
[20] A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
[21] Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
[22] Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
[23] Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
[24] És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
[25] Mert könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
[26] A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
[27] Õ pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
[28] És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
[29] Õ pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
[30] A ki sokszorta többet ne kapna ebben az idõben, a jövendõ világon pedig örök életet.
[31] És maga mellé vévén a tizenkettõt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
[32] Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
[33] És megostorozván, megölik õt; és harmadnapon feltámad.
[34] Õk pedig ezekbõl semmit nem értének; és a beszéd õ elõlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
[35] Lõn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
[36] És mikor hallotta a mellette elmenõ sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
[37] Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
[38] És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
[39] A kik pedig elõl mentek, dorgálák õt, hogy hallgasson; de õ annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
[40] És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé õt,
[41] Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjõjjön.
[42] És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
[43] És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé õt, dicsõítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsõséget ada az Istennek.