[1] Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra adják őt.
[2] Azután megkötözték, elvitték, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
[3] Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek,
[4] és ezt mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el. De azok ezt mondták: Mi közünk hozzá? A te dolgod.
[5] Ekkor ő behajította az ezüstöket a templomba, és eltávozott, majd elment, és felakasztotta magát.
[6] A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: Nem szabad a templom kincséhez tenni, mert vérdíj ez.
[7] Azután határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek.
[8] Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek.
[9] Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: „És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit ennyire becsültek Izráel fiai,
[10] és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr.”
[11] Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus pedig ezt felelte: Te mondod.
[12] De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt.
[13] Akkor így szólt hozzá Pilátus: Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak?
[14] Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.
[15] Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak.
[16] Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
[17] Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?
[18] Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.
[19] Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.
[20] A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
[21] A helytartó újra megkérdezte őket: Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon? Azok ezt mondták: Barabbást.
[22] Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele!
[23] Azután ezt kérdezte: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: Keresztre vele!
[24] Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, a sokaság előtt megmosta a kezét, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!
[25] Az egész nép így kiáltott: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken!
[26] Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta őt, hogy megfeszítsék.
[27] Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és az egész őrség köré gyűlt.
[28] Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá,
[29] tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, gúnyolták őt: Üdvöz légy, zsidók királya!
[30] Azután leköpdösték, majd elvették tőle a nádszálat, és a fejét verték vele.
[31] Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék.
[32] Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet.
[33] Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,
[34] epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem akart inni belőle.
[35] Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin;
[36] azután leültek ott, és őrizték.
[37] Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
[38] Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
[39] Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták,
[40] és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!
[41] Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt:
[42] Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!
[43] Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.
[44] A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.
[45] Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön.
[46] Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
[47] Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja.
[48] Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki.
[49] De a többiek ezt mondták: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt.
[50] Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
[51] És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.
[52] A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
[53] Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
[54] Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez!
[55] Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki.
[56] Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.
[57] Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.
[58] Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.
[59] József elvitte a holttestet, tiszta gyolcsba göngyölte,
[60] és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és elment.
[61] Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
[62] Másnap pedig, szombaton, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál,
[63] és így szóltak: Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok!
[64] Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.
[65] Pilátus azonban ezt válaszolta: Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok!
[66] Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.