[1] Hasonló a mennyek országa ahhoz a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.
[2] Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.
[3] Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,
[4] és ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe, és ami jogos, megadom nektek.
[5] Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett.
[6] Amikor pedig délután öt óra tájban is kiment, talált újabb embereket, akik ott álldogáltak, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül?
[7] Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott fel bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe!
[8] Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a munkások vezetőjének: Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig.
[9] Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt.
[10] Amikor az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de egy-egy dénárt kaptak ők is.
[11] Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen,
[12] és ezt mondták: Ezek az utolsók egyetlen órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől.
[13] Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Vajon nem egy dénárban egyeztél meg velem?
[14] Vedd, ami a tied, és menj! Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
[15] Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk?
[16] Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
[17] Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik:
[18] Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik,
[19] és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.
[20] Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit.
[21] Jézus megkérdezte tőle: Mit kívánsz? Ő így felelt: Mondd, hogy melletted üljön az én két fiam a te országodban, az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől.
[22] Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? Ők így feleltek: Kiihatjuk.
[23] Erre ő ezt mondta nekik: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azoké lesz, akiknek az én Atyám elkészítette.
[24] Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre.
[25] De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk.
[26] De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,
[27] és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.
[28] Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
[29] Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt.
[30] És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, így kiáltoztak: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!
[31] A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltozták: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!
[32] Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: Mit akartok, mit tegyek veletek?
[33] Ők ezt felelték: Uram, nyisd meg a szemünket!
[34] Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.