[1] Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta, hogy mit beszélnek Jézusról,
[2] és ezt mondta szolgáinak: Ez az ember Keresztelő János, ő támadt fel a halottak közül, és ezért vannak benne a csodatevő erők.
[3] Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe záratta, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt.
[4] János ugyanis azt mondta neki: Nem szabad együtt élned vele!
[5] Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották.
[6] Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a társaság előtt, és ez kedvére volt Heródesnek;
[7] ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja neki.
[8] Ő pedig anyja tanácsára így szólt: Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.
[9] A király elkomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését.
[10] Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben.
[11] Elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának.
[12] Azután eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak.
[13] Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, gyalog követte őt a városokból.
[14] Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
[15] Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak.
[16] Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni!
[17] Ők így válaszoltak: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.
[18] Ő pedig ezt mondta: Hozzátok nekem ide azokat!
[19] Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, azután vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.
[20] Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.
[21] Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.
[22] Ezután nyomban sürgetni kezdte tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot.
[23] Miután elbocsátotta a sokaságot, egyedül felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.
[24] A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt.
[25] Már hajnalodott, amikor Jézus odament hozzájuk a tengeren járva.
[26] Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak.
[27] De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!
[28] Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!
[29] Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé.
[30] Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg!
[31] Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?
[32] És amint beszálltak a hajóba, elült a szél.
[33] A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!
[34] Átkelve Genezáretnél értek partot.
[35] Amikor felismerték őt annak a helynek a lakói, hírül adták az egész környéken, és odavittek hozzá minden beteget,
[36] és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És aki csak megérintette, meggyógyult.