[1] Akkor farizeusok és írástudók mentek Jeruzsálemből Jézushoz, és ezt mondták:
[2] Miért szegik meg tanítványaid a vének hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket.
[3] Ő így válaszolt nekik: És ti miért szegitek meg Isten parancsolatát a ti hagyományotokért?
[4] Mert Isten ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.”
[5] Ti pedig azt tanítjátok, hogy aki ezt mondja apjának vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni –
[6] annak nem kell tisztelnie az apját. Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért.
[7] Képmutatók, helyesen prófétált rólatok Ézsaiás:
[8] „Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem.
[9] Pedig hiába tisztelnek engem, ha tanításként emberi parancsolatokat tanítanak.”
[10] Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Halljátok és értsétek meg!
[11] Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.
[12] Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle: Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak, amikor meghallották ezt a beszédet?
[13] Ő pedig így válaszolt: Minden növényt, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni.
[14] Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.
[15] Péter ekkor ezt kérte: Magyarázd meg nekünk az előbbi példázatot!
[16] Ő pedig így szólt: Még mindig értetlenek vagytok?
[17] Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül?
[18] Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert.
[19] Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és istenkáromlások.
[20] Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.
[21] Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére.
[22] És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!
[23] Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.
[24] De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.
[25] Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam!
[26] Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.
[27] Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak.
[28] Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.
[29] Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült.
[30] Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, ő pedig meggyógyította őket.
[31] A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok egészségesek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.
[32] Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton.
[33] Tanítványai így válaszoltak: Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?
[34] Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők így feleltek: Hét, és egy kevés halunk.
[35] Miután megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre,
[36] vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adva megtörte, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.
[37] Mindnyájan ettek és jóllaktak, azután hét kosarat szedtek tele a maradék darabokkal.
[38] Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.
[39] Ezek után Jézus elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és lement Magadán vidékére.