[1] Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján,
[2] de nagy sokaság gyűlt köré, ezért hajóba szállt, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt.
[3] Azután elmondott nekik sok mindent példázatokban: Íme, kiment a magvető vetni,
[4] és amint vetette a magot, néhány az útfélre esett, jöttek a madarak, és felkapkodták azokat.
[5] Más magok köves helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben;
[6] de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.
[7] Más magok tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották azokat.
[8] A többi viszont jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.
[9] Akinek van füle, hallja!
[10] A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: Miért beszélsz nekik példázatokban?
[11] Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg.
[12] Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.
[13] Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek,
[14] és beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: „Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek!
[15] Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”
[16] A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall.
[17] Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz ember kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket ti hallotok, de nem hallották.
[18] Ti azért halljátok meg a magvető példázatát!
[19] Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag.
[20] A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja,
[21] de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik.
[22] A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz.
[23] A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.
[24] Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe.
[25] De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment.
[26] Amikor a vetés szárba szökkent, és kezdett kalászt hozni, látható lett a konkoly is.
[27] A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Honnan került hát bele a konkoly?
[28] Ő pedig így felelt: Valamelyik ellenségem tette ezt! A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt?
[29] Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is.
[30] Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és majd az aratás idején szólok az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!
[31] Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe.
[32] Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.
[33] Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vesz az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.
[34] Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik,
[35] hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Példázatokra nyitom meg számat, a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki.”
[36] Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Magyarázd meg nekünk a szántóföldben nőtt konkoly példázatát!
[37] Ő pedig így válaszolt nekik: Az, aki a jó magot veti, az Emberfia,
[38] a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai,
[39] az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.
[40] Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén.
[41] Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt,
[42] és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
[43] Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!
[44] Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.
[45] Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres.
[46] Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.
[47] Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett hálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt.
[48] Amikor megtelik, kivonják a partra, és nekiülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják.
[49] Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül,
[50] és a tüzes kemencébe vetik őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
[51] Megértettétek mindezt? – kérdezte tőlük Jézus. Azok így válaszoltak: Igen.
[52] Ő pedig ezt mondta nekik: Azért minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a házigazdához, aki újat és ót hoz elő kamrájából.
[53] Miután Jézus elmondta ezeket a példázatokat, továbbment onnan.
[54] És hazájába érve úgy tanította őket a zsinagógájukban, hogy megdöbbenve mondták: Honnan van benne ez a bölcsesség és a csodatevő erő?
[55] Vajon nem az ácsmester fia ez? Nem az ő anyját hívják Máriának, testvéreit pedig Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?
[56] És a húgai nem itt élnek-e valamennyien? Ugyan honnan van benne mindez?
[57] És megbotránkoztak benne, Jézus pedig így szólt hozzájuk: Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában.
[58] Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.