[1] Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására.
[2] Öt közülük balga volt, öt pedig okos.
[3] A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat,
[4] az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban.
[5] Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak.
[6] Éjfélkor azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!
[7] Ekkor ezek a szüzek mind felébredtek, és rendbe hozták a lámpásukat.
[8] A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik.
[9] Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is, menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!
[10] Amíg azok vásárolni voltak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.
[11] Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!
[12] Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.
[13] Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!
[14] Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát.
[15] Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe.
[16] Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott vele, és másik ötöt keresett hozzá.
[17] Ugyanígy a két talentumos is másik kettőt keresett hozzá.
[18] Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét.
[19] Hosszú idő múlva azután megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.
[20] Eljött az, aki az öt talentumot kapta, hozott másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot bíztál rám: nézd, másik öt talentumot kerestem.
[21] Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!
[22] Eljött az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot bíztál rám: nézd, másik két talentumot kerestem.
[23] Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!
[24] És amikor eljött az, aki az egy talentumot kapta, ezt mondta: Uram, tudtam, hogy könyörtelen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál.
[25] Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van az, ami a tied.
[26] Ura így válaszolt neki: Te gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam?
[27] Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém.
[28] Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!
[29] Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.
[30] A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
[31] Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.
[32] Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
[33] A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
[34] Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta.
[35] Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,
[36] mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.
[37] Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna?
[38] Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna?
[39] Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?
[40] A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.
[41] Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre!
[42] Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom,
[43] jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg.
[44] Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked?
[45] Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.
[46] És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.