[1] Ezután valamennyien elindultak, és elvitték őt Pilátushoz.
[2] Ott így kezdték vádolni: Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király.
[3] Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig ezt felelte: Te mondod.
[4] Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.
[5] De azok még erősebben kiáltozták: Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.
[6] Pilátus ezt hallva megkérdezte: Galileából való ez az ember?
[7] Amikor pedig megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban.
[8] Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már jó ideje szerette volna látni, mert hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd a szeme láttára.
[9] Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki.
[10] Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták.
[11] Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.
[12] Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással, korábban ugyanis ellenségek voltak.
[13] Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet,
[14] és így szólt hozzájuk: Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek hallgattam ki, és semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel vádoljátok.
[15] De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el:
[16] megfenyítem tehát, és elbocsátom.
[17] Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot.
[18] Erre valamennyien felkiáltottak: Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk!
[19] Ez az ember a városban történt lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe.
[20] Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust.
[21] De ezek kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg őt!
[22] Ő azonban harmadszor is így szólt hozzájuk: De hát mi rosszat tett ez az ember? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom.
[23] De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött.
[24] Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak:
[25] szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadás és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
[26] Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
[27] Követte őt a nép és az asszonyok nagy sokasága, akik jajgattak, és siratták őt.
[28] Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok,
[29] mert íme, jönnek majd napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!
[30] Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! – és a halmoknak: Borítsatok el minket!
[31] Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?
[32] Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.
[33] Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
[34] Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin.
[35] A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!
[36] Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki,
[37] és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!
[38] Felirat is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.
[39] A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is!
[40] De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!
[41] Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.
[42] Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba!
[43] Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
[44] Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön.
[45] A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.
[46] Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt.
[47] Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz volt.
[48] És az egész sokaság, amely erre a látványra összeverődött, amikor látta a történteket, mellét verve tért haza.
[49] Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.
[50] Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú,
[51] aki nem értett egyet a többiek döntésével és eljárásával, mert várta az Isten országát.
[52] Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
[53] Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt.
[54] Az ünnepi előkészület napja volt, és hamarosan kezdődött a szombat.
[55] Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek Jézussal Galileából, és megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét.
[56] Azután visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.