[1] Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.
[2] Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó.
[3] Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.
[4] Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott,
[5] hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.
[6] És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,
[7] és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
[8] Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
[9] És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
[10] Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz:
[11] üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
[12] A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.
[13] És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
[14] Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.
[15] Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott.
[16] Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.
[17] Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek,
[18] és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.
[19] Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.
[20] A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik.
[21] Amikor pedig eljött a nyolcadik nap, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
[22] És amikor leteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
[23] amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak szenteltessék”;
[24] és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében mondottak szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát”.
[25] És íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
[26] Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.
[27] A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,
[28] akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:
[29] Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,
[30] mert meglátta szemem üdvösségedet,
[31] amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,
[32] hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek.
[33] A gyermek apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott,
[34] Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak
[35] – a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.
[36] Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuél leánya, Ásér törzséből. Igen idős volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,
[37] és nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
[38] Abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
[39] Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.
[40] A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.
[41] Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére.
[42] Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
[43] Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.
[44] Mivel azt hitték, hogy az útitársak között van, elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.
[45] De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább.
[46] Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket,
[47] és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.
[48] Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged.
[49] Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?
[50] Ők azonban a nekik adott választ nem értették.
[51] Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,
[52] Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.