Skip to content
Opens in a new window
Listen to this chapter • 4:39

[1] Amikor Jézus feltekintett, látta, amint a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe dobják.

[2] Észrevett egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba,

[3] és így szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.

[4] Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát.

[5] Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt:

[6] Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.

[7] Ekkor azt kérdezték tőle: Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez megtörténik?

[8] Ő pedig így válaszolt: Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – meg azt: Eljött az idő! De ti ne kövessétek őket!

[9] Amikor pedig háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de ez még nem a vég.

[10] Azután így folytatta: Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad,

[11] mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.

[12] De mindezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért.

[13] De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre.

[14] Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre,

[15] mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.

[16] Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek,

[17] és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért.

[18] De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről.

[19] Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.

[20] Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet ellenséges seregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak pusztulása.

[21] Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, menjenek ki onnan, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda.

[22] Mert ezek a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva.

[23] Jaj azokban a napokban a terhes és a szoptatós anyáknak, mert nagy nyomorúság szakad a földre és harag erre a népre.

[24] Kardélre hányják és fogságba viszik őket mindenféle nép közé, és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.

[25] És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban.

[26] Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek.

[27] És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.

[28] Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.

[29] Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind!

[30] Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár.

[31] Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa.

[32] Bizony mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz.

[33] Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.

[34] Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap,

[35] mint valami csapda, mert rá fog törni mindazokra, akik a föld színén laknak.

[36] Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.

[37] Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott töltötte az éjszakákat.

[38] Kora reggel az egész nép hozzásietett, hogy hallgassa őt a templomban.

Lukács — Chapters