[1] Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek.
[2] A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.
[3] A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek.
[4] Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre.
[5] Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.
[6] Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.
[7] Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a páskabárányt.
[8] Jézus elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: Menjetek el, és készítsétek el nekünk a páskavacsorát, hogy megehessük.
[9] Ők pedig ezt kérdezték tőle: Mi a kívánságod, hol készítsük el?
[10] Ő így válaszolt: Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz, kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy,
[11] és mondjátok meg a ház gazdájának: A Mester ezt üzeni neked: hol van a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a páskavacsorát?
[12] Ő majd mutat nektek egy nagy, berendezett emeleti termet: ott készítsétek el!
[13] Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a páskavacsorát.
[14] Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt,
[15] és ezt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát.
[16] Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a páskavacsorából, amíg csak be nem teljesedik az Isten országában.
[17] Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között!
[18] Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.
[19] És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!
[20] Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.
[21] De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.
[22] Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.
[23] Azok pedig kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.
[24] Versengés is támadt közöttük, hogy melyikük a legnagyobb.
[25] Ő így felelt nekik: A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat.
[26] Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.
[27] Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
[28] Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben,
[29] és én örökségül adom nektek az országot, ahogyan az én Atyám is nekem adta azt;
[30] hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és trónszékekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.
[31] Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
[32] de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!
[33] Ő így válaszolt: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is!
[34] Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
[35] Azután ezt kérdezte tőlük: Amikor kiküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? Semmiben – válaszolták.
[36] Majd ezt mondta nekik: Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.
[37] Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „És a bűnösök közé sorolták.” Mert ami felőlem megíratott, az most beteljesedik.
[38] Erre így szóltak: Uram, íme, van itt két kard. Ő pedig azt felelte: Elég!
[39] Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.
[40] Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
[41] Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:
[42] Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
[43] Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt.
[44] Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.
[45] Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, és látta, hogy a szomorúságtól kimerülve alszanak.
[46] Ekkor így szólt hozzájuk: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
[47] Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett. Júdás jött elöl, a tizenkettő egyike, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
[48] Jézus így szólt hozzá: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?
[49] Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: Uram, odavágjunk a karddal?
[50] Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.
[51] Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: Hagyjátok abba! És megérintve a fülét, meggyógyította őt.
[52] Majd ezt mondta az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen.
[53] Mindennap veletek voltam a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.
[54] Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.
[55] Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.
[56] Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: Ez is vele volt.
[57] Ő azonban letagadta, ezt mondva: Asszony, nem ismerem őt!
[58] Röviddel ezután más látta meg, és ezt mondta: Te is közülük való vagy! De Péter így válaszolt: Ember, nem vagyok!
[59] Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való.
[60] Péter azonban ismét tagadta: Ember, nem tudom, mit beszélsz. És amikor ezt mondta, egyszerre megszólalt a kakas.
[61] Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.
[62] Azután kiment, és keserves sírásra fakadt.
[63] Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt,
[64] majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: Ki ütött meg téged? Prófétáld meg!
[65] És sok más szidalmat is szórtak rá.
[66] Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók. Jézust a nagytanács elé vezették,
[67] és felszólították: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha megmondom nektek, nem hiszitek,
[68] ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.
[69] De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a mindenható Isten jobbján.
[70] Erre mind azt kérdezték: Akkor hát te vagy az Isten Fia? Ti mondjátok, hogy én vagyok – felelte nekik.
[71] Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.