[1] Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.
[2] Így szólt: Az egyik városban volt egy bíró, aki Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte.
[3] Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!
[4] Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm,
[5] mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.
[6] Azután így szólt az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró!
[7] Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?
[8] Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?
[9] Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta:
[10] Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.
[11] A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.
[12] Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.
[13] A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
[14] Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.
[15] Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak,
[16] Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.
[17] Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.
[18] Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
[19] Jézus ezt válaszolta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.
[20] A parancsolatokat tudod: „Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!”
[21] Ő pedig így szólt: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
[22] Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!
[23] Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.
[24] Jézus ezt látva, így szólt: Milyen nehezen mennek be a gazdagok az Isten országába!
[25] Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
[26] Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: Akkor ki üdvözülhet?
[27] Ő így felelt: Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.
[28] Ekkor így szólt Péter: Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged.
[29] Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,
[30] az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.
[31] Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.
[32] Átadják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik,
[33] és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.
[34] Ők azonban semmit sem értettek ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.
[35] Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult.
[36] Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi az.
[37] Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
[38] Ekkor így kiáltott fel: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!
[39] Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!
[40] Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle:
[41] Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy újra lássak.
[42] Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott.
[43] És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.