[1] Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy írásba foglalják a közöttünk beteljesedett eseményeket úgy,
[2] amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:
[3] magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, szép rendben megírjam neked, nagyra becsült Teofilosz,
[4] hogy meggyőződhess annak a megbízhatóságáról, amire tanítottak.
[5] Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, Abijjá rendjéből; a felesége, Erzsébet Áron leányai közül való volt.
[6] Igazak voltak mindketten Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.
[7] Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idősek voltak.
[8] Történt pedig egyszer, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatát végezte Isten előtt,
[9] a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa az illatáldozatot.
[10] Az egész nép pedig kint imádkozott az illatáldozat órájában.
[11] Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt az illatáldozati oltár mellett jobb felől.
[12] Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.
[13] De az angyal így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.
[14] Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének,
[15] mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel,
[16] Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz,
[17] és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.
[18] Zakariás így szólt az angyalhoz: Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is igen idős.
[19] Az angyal pedig így válaszolt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.
[20] De íme, most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében.
[21] A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy olyan sokáig marad a templomban.
[22] Amikor mégis kijött, nem tudott hozzájuk szólni, és megértették, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.
[23] Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.
[24] E napok után fogant felesége, Erzsébet, és öt hónapon át nem mutatkozott. Ezt mondta:
[25] Így tett velem az Úr azokban a napokban, amikor gondja volt arra, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.
[26] A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe
[27] egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve.
[28] És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!
[29] Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.
[30] Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!
[31] Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.
[32] Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,
[33] ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.
[34] Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek?
[35] Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.
[36] Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak,
[37] mert Istennek semmi sem lehetetlen.
[38] Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.
[39] Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.
[40] Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
[41] Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel,
[42] és hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!
[43] Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?
[44] Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat.
[45] Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.
[46] Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat,
[47] és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben,
[48] mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
[49] mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,
[50] irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
[51] Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
[52] Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel;
[53] éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.
[54] Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,
[55] amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.
[56] Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, azután visszatért otthonába.
[57] Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
[58] Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek.
[59] A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
[60] Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: Nem, hanem János legyen a neve.
[61] De ezt mondták neki: Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának.
[62] Ekkor intettek az apjának, hogy milyen nevet akar neki adni.
[63] Ő pedig egy írótáblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Mindnyájan elcsodálkoztak.
[64] És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.
[65] Valamennyi szomszédját félelem szállta meg, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.
[66] Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze pedig valóban vele volt.
[67] Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált:
[68] Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét.
[69] Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,
[70] amint kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva,
[71] hogy megszabadítson ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
[72] hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
[73] arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk,
[74] hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,
[75] szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
[76] Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait,
[77] hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által,
[78] Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból,
[79] hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.
[80] A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt addig a napig, amíg meg nem kezdte küldetését Izráelben.