[1] Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült.
[2] Így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.
[3] Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
[4] Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben ne köszöntsetek senkit!
[5] Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!
[6] Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, rátok száll vissza.
[7] Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra!
[8] Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek!
[9] Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
[10] Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt:
[11] Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy elközelített az Isten országa.
[12] Mondom nektek: könnyebb lesz Sodomának azon a napon, mint annak a városnak.
[13] Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, rég megtértek volna zsákruhában és hamuban ülve.
[14] De Tírusznak és Szidónnak könnyebb lesz az ítéletkor, mint nektek.
[15] Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz alászállni!
[16] Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.
[17] Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel mondta: Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk!
[18] Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.
[19] Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek.
[20] De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.
[21] Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak.
[22] Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni.
[23] Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.
[24] Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották.
[25] Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
[26] Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?
[27] Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”
[28] Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.
[29] Ő viszont igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom?
[30] Válaszul Jézus ezt mondta neki: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek.
[31] Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte.
[32] Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, de amikor meglátta, ő is elkerülte.
[33] Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta,
[34] odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte.
[35] Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.
[36] Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?
[37] Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!
[38] Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.
[39] Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét.
[40] Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen!
[41] Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,
[42] pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.