[1] Azokban a napokban, amikor ismét nagy sokaság vette körül, és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
[2] Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük;
[3] ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.
[4] Tanítványai így feleltek: Hogyan tudná bárki is ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?
[5] Megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők ezt válaszolták: Hét.
[6] Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették.
[7] Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.
[8] Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral,
[9] pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket,
[10] és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.
[11] Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele, mennyei jelt követelve tőle, hogy kísértsék őt.
[12] Jézus pedig lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.
[13] Ezzel otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és elment a túlsó partra.
[14] De elfelejtettek kenyeret vinni, és csak egyetlen kenyér volt náluk a hajóban.
[15] Jézus figyelmeztette őket: Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!
[16] Ők pedig tanakodni kezdtek egymás között, hogy nincs kenyerük.
[17] Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem veszitek észre és nem értitek? Még mindig keményszívűek vagytok?
[18] Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, mégsem hallotok? És nem emlékeztek,
[19] amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Így feleltek: Tizenkettőt.
[20] És amikor a hét kenyeret megtörtem a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Ezt mondták: Hetet.
[21] Ő pedig megkérdezte tőlük: Még mindig nem értitek?
[22] Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg.
[23] Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: Látsz-e valamit?
[24] Az felnézett, és így szólt: Látom az embereket, amint jönnek-mennek, de mintha fákat látnék.
[25] Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent.
[26] Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: Még a faluba se menj be!
[27] Jézus pedig elindult tanítványaival együtt a Cézárea Filippi mellett levő falvakba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: Kinek mondanak engem az emberek?
[28] Ők így feleltek: Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül.
[29] Jézus tovább kérdezte őket: Ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: Te vagy a Krisztus.
[30] Jézus pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se beszéljenek őróla.
[31] És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.
[32] Jézus nyíltan beszélt erről. Péter ekkor félrevonva őt feddeni kezdte;
[33] ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megfeddte Pétert, és ezt mondta: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.
[34] Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!
[35] Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.
[36] Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete veszendőbe megy?
[37] Mert mit is adhatna az ember váltságdíjul az életéért?
[38] Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.