[1] Korán reggel azonnal határozatot hoztak a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész nagytanács. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.
[2] Pilátus pedig megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő így válaszolt neki: Te mondod.
[3] A főpapok hevesen vádolták őt.
[4] Pilátus ismét megkérdezte tőle: Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!
[5] Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, ezért Pilátus elcsodálkozott.
[6] Ünnepenként pedig szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit kértek.
[7] Volt akkor egy Barabbás nevű fogoly a lázadók között, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el.
[8] A sokaság tehát felmenve Pilátus elé kérte, hogy tegyen eleget a szokásnak.
[9] Pilátus pedig megkérdezte tőlük: Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? –
[10] mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok.
[11] A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék.
[12] Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?
[13] Azok ismét felkiáltottak: Feszítsd meg!
[14] Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg!
[15] Pilátus pedig, minthogy a sokaság kedvére akart tenni, szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszítsék.
[16] A katonák bevitték őt a palotába, azaz a helytartóságra, és összehívták az egész őrséget.
[17] Bíborszínű köpenyt adtak rá, és tövisből font koronát tettek a fejére,
[18] és elkezdték köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
[19] Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.
[20] Miután kigúnyolták, levették róla a bíbor ruhát, és felöltöztették a saját ruhájába. Majd kivitték, hogy megfeszítsék őt.
[21] Kényszerítettek egy arra menő embert, a cirénei Simont, Alexandrosz és Rúfusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye Jézus keresztjét.
[22] Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely,
[23] és mirhás bort adtak neki, de ő nem fogadta el.
[24] Keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon.
[25] Kilenc óra volt, amikor megfeszítették.
[26] Felirat is volt a kereszten az ellene szóló vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA.
[27] Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől.
[28] És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És a bűnösök közé sorolták.”
[29] Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt,
[30] mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!
[31] Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták maguk között az írástudókkal együtt: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.
[32] A Krisztus, Izráel királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk! Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.
[33] Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig.
[34] Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: Elói, elói, lámá sabaktáni! – ami ezt jelenti: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
[35] Néhányan az ott állók közül, amikor ezt hallották, így szóltak: Íme, Illést hívja.
[36] Valaki elfutott, és ecettel megtöltve egy szivacsot, nádszálra tűzte azt, inni adott neki, és így szólt: Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye őt?
[37] Jézus pedig hangosan felkiáltva kilehelte a lelkét.
[38] Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
[39] Amikor pedig a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy így lehelte ki a lelkét, ezt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt!
[40] Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé,
[41] akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
[42] Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt,
[43] eljött az arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét.
[44] Pilátus csodálkozott azon, hogy Jézus már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már.
[45] Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek.
[46] Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé.
[47] A magdalai Mária és Mária, József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.