[1] Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.
[2] Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember,
[3] aki a sírboltokban lakott, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki,
[4] mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni.
[5] Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között kiáltozott, és kővel vagdosta magát.
[6] Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,
[7] és hangosan felkiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj engem!
[8] Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!
[9] És megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
[10] És nagyon kérte őt, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.
[11] Ott a hegyoldalban egy nagy disznónyájat legeltettek,
[12] ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!
[13] Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.
[14] A legeltetők pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt.
[15] Amikor Jézus közelébe értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket.
[16] Akik pedig látták, elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal.
[17] Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy menjen el a határukból.
[18] Amikor azután beszállt a hajóba, kérte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson.
[19] Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.
[20] Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus, és mindenki csodálkozott.
[21] Amikor Jézus ismét átkelt hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, ő pedig a tenger partján maradt.
[22] Akkor jött egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult,
[23] és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.
[24] Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság követte őt, és tolongott körülötte.
[25] Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt,
[26] sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett;
[27] amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját,
[28] mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.
[29] Azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult a bajából.
[30] Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat?
[31] Tanítványai így feleltek: Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem?
[32] Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt.
[33] Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot.
[34] Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!
[35] Még beszélt Jézus, amikor emberek érkeztek a zsinagógai elöljáró házától, és ezt mondták: Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?
[36] Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy!
[37] És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.
[38] Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat,
[39] bement, és így szólt hozzájuk: Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.
[40] Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
[41] Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel!
[42] A leányka pedig azonnal felkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól.
[43] Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; azután szólt, hogy adjanak enni a leánykának.