[1] Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren maradt; az egész sokaság pedig a tengerparton volt.
[2] Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben:
[3] Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni,
[4] és történt vetés közben, hogy némely mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták.
[5] Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben;
[6] amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
[7] Más része a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést.
[8] A többi pedig a jó földbe esett, és mikor kikelt, és szárba szökkent, termést hozott: egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.
[9] Majd hozzátette: Akinek van füle a hallásra, hallja!
[10] Amikor egyedül maradt, a körülötte lévők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról.
[11] Jézus így szólt hozzájuk: Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik,
[12] hogy látván lássanak, de ne ismerjenek, és hallván halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.
[13] Azután így szólt hozzájuk: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit?
[14] A magvető az igét veti.
[15] Az útfélre esett mag: azok, akiknek hirdettetik az ige, de amikor hallgatják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét.
[16] A köves helyre vetett mag: azok, akik amikor hallgatják az igét, azonnal örömmel fogadják azt,
[17] de nem gyökerezik meg bennük, ezért állhatatlanok, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal elbuknak.
[18] Megint más a tövisek közé vetett mag: ezek azok, akik meghallják az igét,
[19] de e világ gondja, a gazdagság csábítása vagy egyéb dolgok megkívánása benövi és megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést.
[20] A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz.
[21] Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?
[22] Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna.
[23] Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!
[24] Ezt is mondta nekik: Vigyázzatok arra, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.
[25] Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
[26] Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe,
[27] azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan.
[28] Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.
[29] Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.
[30] Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?
[31] Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön,
[32] miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.
[33] Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették.
[34] Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.
[35] Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra!
[36] Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt.
[37] Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.
[38] Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?
[39] Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.
[40] Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?
[41] Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?