[1] Jézus akkor elment onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai.
[2] Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: Honnan kapta ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és hogyan lehet, hogy ilyen csodák történnek általa?
[3] Vajon nem az ácsmester ő, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is? És megbotránkoztak benne.
[4] Jézus pedig így szólt hozzájuk: Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában.
[5] Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított.
[6] Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.
[7] Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött,
[8] és megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben;
[9] csak saru legyen rajtuk, de ne vigyenek magukkal második ruhát.
[10] Ezt is mondta nekik: Ha valahol bementek egy házba, maradjatok ott addig, amíg tovább nem mentek onnan.
[11] Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük.
[12] A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg;
[13] sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és meggyógyították őket.
[14] Hallott erről Heródes király, mert Jézus neve ismertté vált; és azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és ezért vannak benne a csodatevő erők.
[15] Mások pedig azt mondták, hogy Illés ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta.
[16] Amikor Heródes ezt meghallotta, így szólt: Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem.
[17] Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és záratta börtönbe a testvére, Fülöp feleségének, Heródiásnak a kedvéért, mivel feleségül vette őt.
[18] Mert János megmondta Heródesnek: Nem veheted el a testvéred feleségét!
[19] Heródiás ezért megharagudott rá, és meg akarta öletni. De nem tehette,
[20] mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta.
[21] De eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek.
[22] Ekkor Heródiás leánya ment be táncolni. Ez kedvére volt Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.
[23] Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is.
[24] A leány kiment, és megkérdezte anyjától: Mit kérjek? Az pedig ezt válaszolta: Keresztelő János fejét.
[25] A leány nagy sietve bement a királyhoz, és azt kérte: Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét.
[26] Ekkor a király nagyon elszomorodott, mert a vendégek előtt tett esküje miatt nem akarta őt elutasítani.
[27] Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte Jánost a börtönben,
[28] elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta azt az anyjának.
[29] Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.
[30] Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak.
[31] Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük.
[32] Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban.
[33] De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket.
[34] Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.
[35] De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár.
[36] Bocsásd el őket, hogy a környező tanyákra és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak.
[37] Ő azonban így válaszolt nekik: Ti adjatok nekik enni! De ők ezt mondták neki: Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?
[38] Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Amikor megnézték, ezt mondták: Öt kenyerünk van meg két halunk.
[39] Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportokban a zöld fűre.
[40] Le is ültek százas és ötvenes csoportokban.
[41] Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.
[42] Miután mind ettek, és jóllaktak,
[43] összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt.
[44] Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.
[45] Jézus azonnal sürgetni kezdte tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra, Bétsaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot.
[46] Miután pedig elbocsátotta őket, felment a hegyre imádkozni.
[47] Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül.
[48] Amikor látta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert szembefújt a szél, hajnaltájban elindult feléjük a tengeren járva, és el akart menni mellettük.
[49] Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak.
[50] Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!
[51] Beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban.
[52] Mert a kenyerekből még nem okultak, és a szívük kemény maradt.
[53] A túlsó partra átkelve megérkeztek Genezáretbe, és kikötöttek.
[54] Amikor kiszálltak a hajóból, az emberek azonnal felismerték őt,
[55] és körbefutották a hírrel az egész környéket; kezdték a betegeket oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen volt.
[56] Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy azok legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meggyógyultak.