[1] Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem, keresém õt, és meg nem találtam.
[2] Immár felkelek és eljárom a várost, a tereket és az utczákat, keresem azt, a kit szeret az én lelkem; keresém õt, és nem találám.
[3] Megtalálának engem az õrizõk, a kik a várost kerülik. [Mondék nékik:] Láttátok-é azt, a kit az én lelkem szeret?
[4] Alig mentem vala el azoktól, mikor megtaláltam azt, a kit az én lelkem szeret. Megragadám õt, el sem bocsátám, mígnem bevivém õt anyám házába, és az én szülõmnek ágyasházába.
[5] Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre, és a mezõnek szarvasira, fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet, valamíg õ akarja.
[6] Kicsoda az, a ki feljõ a pusztából, mint a füstnek oszlopa? mirhától és tömjéntõl illatos, a patikáriusnak minden [jó illatú] porától.
[7] Ímé, ez a Salamon gyaloghintaja, hatvan erõs [férfi] van körülötte, Izráelnek erõsei közül!
[8] Mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek, kinek-kinek oldalán fegyvere, az éjszakának félelme ellen.
[9] Hálóágyat csinált magának Salamon király a Libánus fáiból.
[10] Oszlopait ezüstbõl csinálta, oldalát aranyból, ágyát biborból, belsõ része ki van rakva szeretettel, a Jeruzsálemnek leányi által.
[11] Jõjjetek ki, és nézzétek, Sionnak leányai, Salamon királyt a koronában, melylyel megkoronázta õt az anyja, az õ eljegyzésének napjára, és az õ szíve vígasságának napjára!