[1] Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma.
[2] Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
[3] Mint az almafa az erdõnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az õ árnyékában felette igen kivánok ülni; és az õ gyümölcse gyönyörûséges az én ínyemnek.
[4] Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
[5] Erõsítsetek engem szõlõvel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
[6] Az õ balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.
[7] Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezõnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
[8] Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, õ jõ, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
[9] Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
[10] Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
[11] Mert ímé a tél elmult, az esõ elmult, elment.
[12] Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
[13] A fügefa érleli elsõ gyümölcsét, és a szõlõk virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jõjj [hozzám!]
[14] Én galambom, a kõsziklának hasadékiban, a magas kõszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörûséges, és a te tekinteted ékes!
[15] Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szõlõket elpusztítják; mert a mi szõlõink virágban vannak.
[16] Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
[17] Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.