[1] Emlékezz, Uram, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat!
[2] Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre.
[3] Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek.
[4] Vizünket pénzért isszuk, a saját fánkért is fizetni kell.
[5] Nyakunkon vannak elnyomóink, fáradozunk pihenés nélkül.
[6] Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk.
[7] Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordoznunk bűneik terhét.
[8] Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
[9] Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve.
[10] Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől.
[11] Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban.
[12] A vezéreket felakasztották, a véneket sem becsülték.
[13] Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak.
[14] Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak.
[15] Odavan szívünk vidámsága, örömtánc helyett gyászolunk.
[16] Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk!
[17] Ezért lett beteg a szívünk, emiatt lett homályos a szemünk,
[18] mert pusztaság lett a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta.
[19] De te, Uram, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre.
[20] Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át?
[21] Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!
[22] Vagy talán végképp elvetettél minket, annyira megharagudtál volna ránk?