[1] Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt.
[2] Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság.
[3] Bizony, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.
[4] Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat.
[5] Falat húzott körém, méreggel és fáradsággal kerített be engem.
[6] Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat.
[7] Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert.
[8] Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.
[9] Faragott kövekkel zárta el utamat, járhatatlanná tette ösvényemet.
[10] Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint a rejtekhelyen lapuló oroszlán.
[11] Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem.
[12] Felvonta íját, és nyilai céltáblájává tett engem.
[13] Veséimbe eresztette tegzének nyilait.
[14] Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap.
[15] Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott.
[16] Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem.
[17] Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét.
[18] Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban!
[19] Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom;
[20] mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem.
[21] De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek:
[22] Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
[23] minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!
[24] Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom.
[25] Jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak.
[26] Jó csendben várni az Úr szabadítására.
[27] Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz.
[28] Üljön hát magányosan, és maradjon néma, amikor ráteszik!
[29] Hajtsa porba fejét, talán van reménysége!
[30] Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák!
[31] Mert nem vet el örökre az Úr.
[32] Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.
[33] Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.
[34] Amikor lábbal tiporják e gy ország foglyait,
[35] amikor az embert kiforgatják jogából, a Felséges szemei előtt zajlik ez;
[36] amikor az ember nem jut a perben igazához, azt nem nézi el az Úr!
[37] Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e az?
[38] Nem a Felséges szavától függ a rossz is meg a jó is?
[39] Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett?
[40] Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!
[41] Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van:
[42] Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg.
[43] Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket.
[44] Elzárkóztál felhőid mögé, nem jutott el hozzád az imádság.
[45] Megvetett söpredékké tettél bennünket a többi nép között.
[46] Föltátotta ránk a száját minden ellenségünk.
[47] Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás.
[48] Könny patakzik szememből népem összeomlása miatt.
[49] Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül,
[50] míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az Úr.
[51] Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát.
[52] Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.
[53] Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám.
[54] Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: Elvesztem!
[55] Segítségül hívtam nevedet, Uram, a verem mélyéről.
[56] Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt!
[57] Mellém léptél, mikor kiáltottam hozzád, ezt mondtad: Ne félj!
[58] Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.
[59] Láttad, Uram, hogy csaltak a perlőim: ítéld meg igazságomat!
[60] Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem.
[61] Hallottad, Uram, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem.
[62] Engem rágalmaz egész nap támadóim szája.
[63] Akár ülnek, akár állnak, nézd: rajtam gúnyolódnak!
[64] Fizess meg nekik, Uram, azért, amit elkövettek!
[65] Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk!
[66] Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az Úr ege alól!