[1] Ne örülj, Izráel, ne ujjongj, mint a népek! Mert hűtlen lettél Istenedhez, és szereted a paráznaság bérét, minden szérűn a gabonát.
[2] De a szérű és a sajtó nem tartja el őket, hiányozni fog a must.
[3] Nem lakhatnak az Úr országában: Efraim visszatér Egyiptomba, Asszíriában pedig tisztátalant eszik.
[4] Nem áldozhatnak bort az Úrnak, és véresáldozataik nem lesznek kedvesek neki. Kenyerük olyan, mint a gyászolóké, tisztátalan lesz az, aki eszi. Kenyerük csak éhségüket csillapítja, de nem juthat az Úr házába.
[5] Mit fogtok készíteni az ünnepnapra, az Úr ünnepnapjára?
[6] Akik elmennek az elpusztult országból, azokat Egyiptom gyűjti össze, Memfisz temeti el. Ezüstön szerzett értékeiket benövi a csalán, sátraikat fölveri a gaz.
[7] Eljön a büntetés ideje, eljön a megtorlás ideje. Majd megtudja Izráel, bolond-e a próféta, eszelős-e a lélek embere. Mivel sok a bűnöd, nagy a gyűlölködés.
[8] Ólálkodik a próféta körül Efraim, Istenem népe. Csapdát állítottak minden útjára, gyűlölködnek Istene házában.
[9] Mélységesen megromlottak, mint egykor Gibeában. De nem feledkezik meg bűnükről az Úr, megbünteti őket vétkeik miatt.
[10] A pusztában olyannak találtam Izráelt, mint a szőlőfürtöt. Őseitekre úgy néztem, mint a fügefa első termésére. De amikor Baal-Peórhoz elértek, átpártoltak a gyalázatoshoz. Olyan förtelmessé lettek, mint akit szerettek.
[11] Elszáll, mint a madár Efraim dicsősége. Nem lesz többé szülés, sem terhesség, sem fogamzás!
[12] Ha fölnevelik is fiaikat, elveszem tőlük, nem lesz belőlük ember. Jaj lesz nekik, ha elfordulok tőlük.
[13] Efraimra úgy néztem, mint a mezőn elültetett fára. De Efraimnak ki kell szolgáltatnia fiait a gyilkosoknak.
[14] Adj nekik, Uram! – de mit adj? Adj nekik meddő méhet és elapadt emlőket!
[15] Minden gonoszságuk Gilgálban kezdődött, már ott meggyűlöltem őket. Gonosz tetteik miatt kiűzöm őket házamból. Nem szeretem őket többé, mert vezéreik mind pártütők.
[16] Csapás érte Efraimot, gyökere elszáradt, nem hoz több gyümölcsöt. Ha születnek is gyermekei, megölöm kedves magzatait.
[17] Elveti őket az én Istenem, mert nem hallgattak rá. Bujdosók lesznek a népek között.