[1] Halljátok ezt, papok, figyelj ide, Izráel háza, hallgass ide, királyi udvar, mert nektek szól az ítélet! Hiszen csapdává lettetek Micpában, és kifeszített hálóvá a Tábór-hegyen!
[2] Belemerültek a hűtlenek az erkölcstelenségbe, de én mindnyájukat megfenyítem.
[3] Ismerem én Efraimot, Izráel nem titkolhat előlem semmit: Most is paráználkodsz, Efraim, tisztátalan lettél, Izráel!
[4] Tetteik nem engedik, hogy megtérjenek Istenükhöz, mert parázna lelkület van bennük, nem ismerik az Urat.
[5] Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, és elbukik Izráel és Efraim a maga bűne miatt, Júda is elbukik velük együtt.
[6] Juhokat és marhákat áldozva mennek keresni az Urat, de nem találják: elzárkózott előlük.
[7] Hűtlenek lettek az Úrhoz, törvénytelen fiakat nemzettek, de majd fölemészti őket az újhold ünneplése birtokukkal együtt.
[8] Fújjátok meg a kürtöt Gibeában és a trombitát Rámában, lármázzátok föl Bét-Ávent, riasszátok Benjámint!
[9] Efraim pusztává lesz a fenyítés napján, Izráel törzseinek tudtára adom ezt az elhatározást.
[10] Júda fejedelmei olyanok lettek, mint akik elmozdítják mások határát; rájuk zúdítom haragomat, mint a vizet.
[11] Elnyomás éri Efraimot, ítélet töri össze, mert elvetemült lett, haszontalan bálványt követ.
[12] Ezért én olyan leszek Efraimban, mint a moly, és Júda házában, mint a rothadás.
[13] Látta Efraim a betegségét, Júda is a fekélyét, ezért Efraim Asszíriába járt, a nagy királyhoz küldözgetett. De az nem tud meggyógyítani benneteket, nem orvosolja fekélyeteket.
[14] Rátámadok Efraimra, mint az oroszlán, és Júda házára, mint a fiatal hím oroszlán. Én magam tépem széjjel, azután elmegyek, és magammal hurcolom menthetetlenül.
[15] Majd visszavonulok lakóhelyemre, amíg meg nem bűnhődnek, és hozzám nem folyamodnak. Nyomorúságukban keresnek majd engem.