[1] Jákób hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek majd egykor!
[2] Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákób fiai! Hallgassatok atyátokra, Izráelre!
[3] Rúben, te vagy elsőszülöttem, erősségem, férfierőm első termése: kiváltképpen hatalmas, kiváltképpen erős.
[4] Kiáradtál, mint a víz, nem maradsz az első, mert atyád ágyába léptél, akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél.
[5] Simeon és Lévi testvérek, fegyvereik erőszak eszközei.
[6] Társaságukba ne menj, lelkem, gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban, kedvtelésükben bikát bénítottak.
[7] Átkozott haragjuk, mert vad, és dühük, mert hajthatatlan. Szétosztom őket Jákóbban, elszélesztem Izráelben.
[8] Júda, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakára teszed, leborulnak előtted atyádnak fiai.
[9] Fiatal oroszlán vagy, Júda, prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölzavarni?!
[10] Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Síló, akinek engednek a népek.
[11] Szőlőtőhöz köti ki szamarát, nemes tőkéhez szamárcsikóját. Ruháját borban mossa, köntösét a szőlő vérében.
[12] Szemei bornál ragyogóbbak, fogai tejnél fehérebbek.
[13] Zebulon a tengerpart felé lakik, a hajók kikötője felé, hátával Szidónra támaszkodik.
[14] Issakár nagy csontú szamár, az aklok között heverész.
[15] De látva, mily jó a nyugalom, és milyen szép a föld, teher alá hajtja vállát, és robotoló szolgává lesz.
[16] Dán ítéli a maga népét, mint Izráel bármely törzse.
[17] Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik.
[18] Szabadításodra várok, Uram!
[19] Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar!
[20] Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket kínál.
[21] Naftáli gyors lábú szarvasünő, szép szavakat hallat.
[22] Termő fa ága József, termő fa ága forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon.
[23] Ezért keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok.
[24] De íja nem remeg, izmos kezei fürgén járnak, hisz Jákób Erőssége tartja a kezét, Izráel pásztora, kősziklája,
[25] atyád Istene, aki megsegít téged, a Mindenható, aki megáld téged az ég áldásával felülről, a lent elterülő mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival.
[26] Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az örök halmok gyönyörűségénél; szálljanak József fejére, a testvérei között megszentelt fejére!
[27] Benjámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt.
[28] Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg.
[29] Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek a hettita Efrón mezején levő barlangba!
[30] Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van Mamréval szemben a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul.
[31] Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is.
[32] A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang.
[33] Miután Jákób mindezeket meghagyta fiainak, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.