[1] Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt.
[2] Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek.
[3] Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk.
[4] Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!
[5] Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.
[6] Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek.
[7] Gyerünk, menjünk le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét!
[8] Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.
[9] Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére.
[10] Ez Sém nemzetsége: Sém százéves volt, amikor Arpaksadot nemzette, két évvel az özönvíz után.
[11] Arpaksad születése után Sém ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
[12] Arpaksad harmincöt éves volt, amikor Selahot nemzette.
[13] Selah születése után Arpaksad négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
[14] Selah harmincéves volt, amikor Hébert nemzette.
[15] Héber születése után Selah négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
[16] Héber harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette.
[17] Peleg születése után Héber négyszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
[18] Peleg harmincéves volt, amikor Reút nemzette.
[19] Reú születése után Peleg kétszázkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
[20] Reú harminckét éves volt, amikor Szerúgot nemzette.
[21] Szerúg születése után Reú kétszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
[22] Szerúg harmincéves volt, amikor Náhórt nemzette.
[23] Náhór születése után Szerúg kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
[24] Náhór huszonkilenc éves volt, amikor Tárét nemzette.
[25] Táré születése után Náhór száztizenkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
[26] Táré hetvenéves volt, amikor Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette.
[27] Ez Táré nemzetsége: Táré nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. Hárán nemzette Lótot.
[28] Hárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Úr-Kaszdímban.
[29] Abrám és Náhór megházasodtak: Abrám feleségének Száraj volt a neve, Náhór feleségének pedig Milká volt a neve: ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának volt a leánya.
[30] Száraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke.
[31] Táré fogta fiát, Abrámot és Lótot, fiának, Háránnak a fiát és menyét, Szárajt, fiának, Abrámnak a feleségét, és elindult velük Úr-Kaszdímból, hogy Kánaán földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek.
[32] Táré kétszázöt éves volt, amikor meghalt Háránban.