[1] Így készült el az ég és a föld és azok minden serege.
[2] A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.
[3] Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.
[4] Ez az ég és a föld teremtésének története.
[5] még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet megművelje.
[6] Akkor forrás fakadt a földből, és mindenütt megöntözte a termőföld felszínét.
[7] Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.
[8] Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált.
[9] Sarjasztott az Úristen a földből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.
[10] Édenből pedig fakadt egy folyó, hogy a kertet öntözze; onnan aztán szétágazott, és négy ágra szakadt.
[11] Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van.
[12] Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő.
[13] A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Etiópia egész földjét.
[14] A harmadik folyónak Tigris a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
[15] Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.
[16] Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,
[17] de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.
[18] Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.
[19] Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember elnevezi.
[20] Így adott az ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak és minden vadállatnak, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.
[21] Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére.
[22] Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez.
[23] Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.
[24] Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.
[25] Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is, de nem szégyellték magukat.