[1] Történt abban az időben, hogy Júda elvált testvéreitől, és csatlakozott egy adullámi emberhez, akinek Hírá volt a neve.
[2] Ott meglátta Júda egy kánaáni embernek, Súának a leányát, felségül vette, és bement hozzá.
[3] Az teherbe esett, és fiút szült, akit Érnek nevezett el.
[4] Majd ismét teherbe esett, fiút szült, és azt Ónánnak nevezte el.
[5] Azután még egy fiút szült, akit Sélának nevezett el. Amikor ezt szülte, Júda Kezíbben volt.
[6] Júda kiházasította fiát, Ért. Az asszonynak Támár volt a neve.
[7] De Ért, Júda elsőszülött fiát az Úr gonosznak tartotta, ezért megölte őt az Úr.
[8] Ekkor azt mondta Júda Ónánnak: Menj be a bátyád feleségéhez, vedd őt feleségül mint a sógora, és támassz utódot a bátyádnak!
[9] De Ónán tudta, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez, a földre vesztegette a magot, hogy ne támasszon utódot a bátyjának.
[10] De az Úr gonosz dolognak tartotta, amit tett, ezért őt is megölte.
[11] Ekkor azt mondta Júda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen apád házában, amíg felnő a fiam, Sélá! Mert így gondolkodott: Nehogy meghaljon ő is, mint a bátyjai! Támár elment, és apja házában lakott.
[12] Hosszabb idő múlva meghalt Súa leánya, Júda felesége. Amikor Júda megvigasztalódott, elment barátjával, az adullámi Hírával Timnába, ahol a juhait nyírták.
[13] De megmondták Támárnak: Most megy az apósod Timnába a juhai nyírására.
[14] Ekkor levetette magáról özvegyi ruháját, elfátyolozta magát, és ruháiba burkolózott. Azután odaült Énajim kapujába a Timnába vezető úton. Mert látta, hogy Sélá felnőtt, de nem adták hozzá feleségül.
[15] Júda meglátta, és parázna nőnek gondolta, mert eltakarta az arcát.
[16] Letért hozzá az útfélre, és ezt mondta: Hadd menjek be hozzád! Mert nem tudta, hogy a menye az. De ő azt kérdezte: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám?
[17] Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegidát. De Támár ezt mondta: Adj zálogot, amíg megküldöd!
[18] Júda megkérdezte: Mit adjak neked zálogba? Támár ezt felelte: A pecsétnyomódat zsinórostul meg azt a botot, ami a kezedben van. Odaadta azért neki, azután bement hozzá; az asszony pedig teherbe esett tőle.
[19] Majd fölkelt Támár, és elment. Azután levetette fátylát, és felöltötte özvegyi ruháját.
[20] Júda elküldte a kecskegidát az adullámi barátjával, hogy az visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találta meg.
[21] Akkor megkérdezte annak a helynek a lakóit: Hol van az a parázna nő, aki Énajimnál az útfélen ült? Azok ezt felelték: Nem volt erre parázna nő.
[22] Visszatért tehát Júdához, és ezt mondta: Nem találtam meg. Annak a helynek a lakói is azt mondták, hogy nem volt arra parázna nő.
[23] Júda azt mondta: Tartsa meg magának, hogy gúnyt ne űzzenek belőlünk! Én megküldtem ezt a gödölyét, de te nem találtad meg őt.
[24] Mintegy három hónap múlva hírül vitték Júdának: Paráználkodott Támár, a menyed, és már terhes is a paráznaság miatt. Akkor ezt mondta Júda: Vigyétek ki, és égessétek meg!
[25] Már vitték kifelé, amikor megüzente apósának: Attól a férfitól lettem terhes, akié ez a holmi. Nézd meg jól, kié ez a pecsétnyomó, a zsinór és a bot!
[26] Júda jól megnézte, majd ezt mondta: Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sélához. Többször azonban nem hált vele Júda.
[27] Amikor elérkezett Támár szülésének ideje, kitűnt, hogy ikrek vannak a méhében.
[28] Szülés közben az egyik kidugta a kezét, a bába megfogta, vörös fonalat kötött a kezére, és így szólt: Ez jött világra először.
[29] De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött előbb. A bába ezt kérdezte: Hogyan törtél magadnak utat? Ezért nevezte el az apja Pérecnek.
[30] Utána világra jött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Őt Zerahnak nevezte el.