[1] Ezután összehívta Mózes egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Saját szemetekkel láttátok, hogy mi mindent cselekedett az Úr Egyiptom földjén a fáraóval, összes szolgájával és egész országával.
[2] Saját szemetekkel láttátok a nagy próbatételeket, azokat a nagy jeleket és csodákat.
[3] Csak értelmes szívet, látó szemet és halló fület nem adott nektek az Úr mindmáig.
[4] Pedig negyven éven át vezettelek benneteket a pusztában, és nem szakadt le rólatok a ruha, a lábatokról sem szakadt le a saru;
[5] kenyeret nem ettetek, bort és részegítő italt sem ittatok, hogy megtudjátok: én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
[6] Amikor elérkeztetek erre a helyre, kivonult ellenünk Szíhón, Hesbón királya és Óg, Básán királya, hogy megütközzék velünk, de megvertük őket.
[7] Elvettük országukat, és odaadtuk örökségül a rúbenieknek, a gádiaknak és Manassé törzse felének.
[8] Tartsátok meg azért ennek a szövetségnek az igéit, és teljesítsétek azokat, hogy boldoguljatok minden dolgotokban.
[9] Ti ma mindnyájan az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt álltok: törzsfőitek, véneitek, elöljáróitok és minden izráeli férfi,
[10] gyermekeitek, asszonyaitok és a táborodban levő jövevények, még a favágók és vízhordók is,
[11] hogy elkötelezd magad Istenednek, az Úrnak átokkal is fenyegető szövetségére, amelyet a mai napon köt veled Istened, az Úr.
[12] Ma a maga népévé emel téged, ő pedig Istened lesz, ahogyan megígérte neked, és ahogyan megesküdött atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
[13] De nemcsak veletek kötöm ezt az átokkal is fenyegető szövetséget,
[14] azokkal, akik ma itt vannak velünk, és itt állnak Istenünknek, az Úrnak a színe előtt, hanem azokkal is, akik ma nincsenek itt velünk.
[15] Ti tudjátok, hogyan laktunk Egyiptomban, és hogyan vonultunk át a népek között, hiszen nektek kellett átvonulnotok.
[16] Láttátok förtelmes bálványaikat, amelyek fából és kőből, ezüstből és aranyból vannak.
[17] Ne legyen azért köztetek olyan férfi vagy olyan nő, nemzetség vagy törzs, amelynek a szíve nem fordul ma oda az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és elkezdi majd azoknak a népeknek az isteneit tisztelni. Ne legyen köztetek olyan gyökér, amely mérget és ürmöt terem!
[18] Ne gondolja senki, aki hallja ezeket az átkokat, az áldásban bizakodva: Jó sorom lesz akkor is, ha megátalkodott szívvel élek, hisz csak nem pusztul el az öntözött föld a kiszáradt földdel együtt?!
[19] Az Úr ugyanis nem lesz hajlandó neki megbocsátani, sőt föllángol az Úr haragos indulata az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, ami meg van írva ebben a könyvben. Még a nevét is eltörli az Úr az ég alól.
[20] Különválasztja az ilyet az Úr Izráel minden törzséből, és romlást hoz rá, a szövetséghez tartozó átkok szerint, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben.
[21] Megkérdezi majd a következő nemzedék, fiaitok, akik a helyetekbe lépnek, meg a messze földről érkező idegenek, akik látják majd a csapásokat és betegségeket, amelyekkel ezt a földet sújtotta az Úr –
[22] és hogy az egész föld kiégett, csupa kénkő és só, nem lehet bevetni, nem kel ki és nem nő rajta egy árva fűszál sem; úgy elpusztult, mint Sodoma és Gomora, Admá és Cebójim, amelyeket lángoló haragjában elpusztított az Úr –,
[23] sőt az összes nép is megkérdezi majd: Miért bánt el így az Úr ezzel az országgal, és miért lángolt fel ilyen nagyon haragja ellene?
[24] Akkor majd ezt fogják felelni: Azért, mert elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének a szövetségét, amelyet akkor kötött velük, amikor kihozta őket Egyiptomból,
[25] és más isteneket kezdtek el tisztelni, és azokat imádták: olyan isteneket, akiket nem ismertek, és akiket másoknak hagyott meg az Úr.
[26] Ezért haragra gerjedt az Úr ez ellen az ország ellen, és ráhozta mindazt az átkot, amely meg van írva ebben a könyvben.
[27] Lángoló haragjában és nagy felháborodásában kitépte őket földjükből az Úr, és más földre dobta őket. Így van ez ma is.
[28] A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét.