[1] És kijõvén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az õ tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
[2] Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kõ kövön, mely le nem romboltatik.
[3] Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
[4] És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
[5] Mert sokan jõnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
[6] Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
[7] Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
[8] Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
[9] Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyûlöletesek lesztek minden nép elõtt az én nevemért.
[10] És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyûlölik egymást.
[11] És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
[12] És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
[13] De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
[14] És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jõ el a vég.
[15] Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
[16] Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
[17] A ház tetején levõ ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
[18] És a mezõn levõ ne térjen vissza, hogy az õ ruháját elvigye.
[19] Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
[20] Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
[21] Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
[22] És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
[23] Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
[24] Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
[25] Ímé eleve megmondottam néktek.
[26] Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belsõ szobákban; ne higyjétek.
[27] Mert a miképen a villámlás napkeletrõl támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
[28] Mert a hol a dög, oda gyûlnek a keselyûk.
[29] Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égrõl lehullanak, és az egeknek erõsségei megrendülnek.
[30] És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljõni az ég felhõiben nagy hatalommal és dicsõséggel.
[31] És elküldi az õ angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyûjtik az õ választottait a négy szelek felõl, az ég egyik végétõl a másik végéig.
[32] A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
[33] Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elõtt.
[34] Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.
[35] Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
[36] Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.
[37] A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
[38] Mert a miképen az özönvíz elõtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
[39] És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
[40] Akkor ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
[41] Két asszony õröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
[42] Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jõ el a ti Uratok.
[43] Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jõ el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
[44] Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jõ el az embernek Fia.
[45] Kicsoda hát a hû és bölcs szolga, a kit az õ ura gondviselõvé tõn az õ házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
[46] Boldog az a szolga, a kit az õ ura, mikor haza jõ, ily munkában talál.
[47] Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselõvé teszi õt.
[48] Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az õ szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
[49] És az õ szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
[50] Megjõ annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
[51] És ketté vágatja õt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.