[1] Akkor írástudók és farizeusok jõnek vala Jézushoz, Jeruzsálembõl, mondván:
[2] Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.
[3] Õ pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?
[4] Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
[5] Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az õ atyját vagy anyját.
[6] És erõtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.
[7] Képmutatók, igazán prófétált felõletek Ésaiás, mondván:
[8] Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tõlem.
[9] Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
[10] És elõszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:
[11] Nem az fertõzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertõzteti meg az embert.
[12] Akkor hozzájárulván az õ tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?
[13] Õ pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.
[14] Hagyjátok õket; vakoknak vak vezetõi õk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.
[15] Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.
[16] Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?
[17] Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?
[18] A mik pedig a szájból jõnek ki, a szívbõl származnak, és azok fertõztetik meg az embert.
[19] Mert a szívbõl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.
[20] Ezek fertõztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertõzteti meg az embert.
[21] És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.
[22] És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtõl gonoszul gyötörtetik.
[23] Õ pedig egy szót sem felele néki. És az õ tanítványai hozzá menvén, kérik vala õt, mondván: Bocsásd el õt, mert utánunk kiált.
[24] Õ pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
[25] Az asszony pedig odaérvén, leborula elõtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!
[26] Õ pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
[27] Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az õ uroknak asztaláról aláhullanak.
[28] Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az õ leánya attól a pillanattól fogva.
[29] És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.
[30] És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék õket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá õket,
[31] Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsõíték Izráel Istenét.
[32] Jézus pedig elõszólítván az õ tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom õket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dõljenek az úton.
[33] És mondának néki az õ tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?
[34] És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Õk pedig mondának: Hét, és néhány halunk.
[35] És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.
[36] És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az õ tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
[37] És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.
[38] A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
[39] És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.