[1] Abban az idõben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,
[2] És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelõ János; õ támadt fel a halálból, és azért mûködnek benne az erõk.
[3] Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az õ testvérének, Fülöpnek feleségéért.
[4] Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked õvele élned.
[5] De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala õt.
[6] Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya õ elõttük, és megtetszék Heródesnek;
[7] Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.
[8] A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelõ János fejét.
[9] És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.
[10] És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.
[11] És elõhozák az õ fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az õ anyjának.
[12] És elõjövén az õ tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.
[13] És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé õt a városokból.
[14] És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná õket, és azoknak betegeit meggyógyítá.
[15] Mikor pedig estveledék, hozzá menének az õ tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idõ már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.
[16] Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.
[17] Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.
[18] Õ pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.
[19] És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fûre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
[20] És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.
[21] A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
[22] És mindjárt kényszeríté Jézus az õ tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át elõre a túlsó partra, míg õ elbocsátja a sokaságot.
[23] És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.
[24] A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.
[25] Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
[26] És mikor látták a tanítványok, hogy õ a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
[27] De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
[28] Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.
[29] Õ pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
[30] De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
[31] Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá õt, és monda néki: Kicsinyhitû, miért kételkedél?
[32] És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
[33] A hajóban levõk pedig hozzámenvén, leborulának elõtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!
[34] És általkelvén, eljutának Genezáret földére.
[35] És mikor megismerték õt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;
[36] És kérik vala õt, hogy csak az õ ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.