[1] De az Úr ezt mondta nekem: Ha maga Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen. Kergesd el őket, menjenek előlem!
[2] Ha pedig megkérdezik tőled, hogy hová menjenek, ezt válaszold nekik: Így szól az Úr: Aki halált érdemel, a halálba, aki fegyvert, a fegyver elé, aki éhínséget, az éhínségre, és aki fogságot, az a fogságba!
[3] Mert négyféle csapással büntetem meg őket – így szól az Úr: fegyverrel, amely gyilkolja, kutyákkal, amelyek marcangolják, az ég madaraival és a föld állataival, amelyek fölfalják és pusztítják őket.
[4] Elrettentő példává teszem őket a föld minden országa számára amiatt, amit Ezékiás fia, Manassé, Júda királya művelt Jeruzsálemben.
[5] Ugyan ki könyörül rajtad, Jeruzsálem, és ki szánakozik rajtad? Ki tér be hozzád, hogy megkérdezze, jól vagy-e?
[6] Te dobtál el engem – így szól az Úr –, hátat fordítottál nekem. Ezért kinyújtom kezemet, és elpusztítalak, belefáradtam abba, hogy mindig megsajnáljalak.
[7] Szélnek szórom őket szórólapáttal az ország városaiban, gyermektelenné teszem, elpusztítom népem, mert nem tértek meg útjaikról.
[8] Özvegyei többen lesznek, mint a tengerparton a homok. Pusztítót hozok ellenük, anyára és ifjúra fényes délben; a félelemtől hideglelést bocsátok rájuk hirtelen.
[9] Eleped a hétgyermekes anya, kileheli lelkét, idő előtt leáldozik napja, szégyen és gyalázat éri. Maradékukat kiszolgáltatom az ellenség fegyverének! – így szól az Úr.
[10] Jaj nekem, anyám, mert arra szültél, hogy perlekedjem és vitázzam az egész országgal! Nem adtam és nem kaptam kölcsönt, mégis mindenki átkoz engem.
[11] Az Úr mondta: Javadat munkáltam, közbeléptem érted a veszedelem és nyomorúság idején az ellenséggel szemben.
[12] El lehet-e törni a vasat, az északi vasat és rezet?
[13] Vagyonodat és kincseidet zsákmányul adom másoknak – nem kapsz érte semmit! – sok vétked miatt, melyeket országszerte elkövettél.
[14] Ellenségeid szolgájává teszlek olyan országban, amelyet nem ismersz, mert lángra lobbant haragom, miattatok ég!
[15] Te ismersz, Uram! Gondolj rám, és fogd pártomat, állj bosszút üldözőimen! Ne tartsd vissza tovább a haragod, mert elfognak engem! Tudd meg, hogy érted szenvedek gyalázatot!
[16] Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene.
[17] Nem ültem vigadozva a tréfálkozók körében. Magamra maradtam, mert kezed rám nehezedett, haraggal töltöttél el engem.
[18] Miért tart fájdalmam szüntelen, miért nincs gyógyulás súlyos sebemre? Olyan vagy hozzám, mint a csalóka patak, amelynek nincsen állandóan vize.
[19] Erre így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk.
[20] Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel a néppel szemben. Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megszabadítalak és megmentelek – így szól az Úr.
[21] Kiragadlak a gonoszok kezéből, és kiváltalak az erőszakosak markából.