[1] A tizenkettedik évben, a tizenkettedik hónap elsején így szólt hozzám az Úr igéje:
[2] Emberfia! Kezdj siratóénekbe a fáraóról, Egyiptom királyáról! Ezt mondd róla: Olyan voltál a népek között, akár egy oroszlán! Mint egy tengeri szörnyeteg, hullámokat vertél folyóidban, fölzavartad lábaiddal a vizet, fölkavartad folyamait.
[3] Ezt mondja az én Uram, az Úr: Kivetem rád hálómat a sok összegyűjtött néppel, és kihúzlak kerítőhálómmal.
[4] Ledoblak a földre, kivetlek a nyílt mezőre, elhozok rád mindenféle égi madarat, jól tartok belőled minden földi állatot.
[5] Testedet a hegyekre hajítom, megtöltöm a völgyeket hulláddal.
[6] Kiömlő véreddel megöntözöm a földet egészen a hegyekig, megtelnek vele a patakmedrek.
[7] Amikor kimúlsz, befedem az eget, és elsötétítem csillagait, a napot felhővel takarom el, a hold fénye sem világít.
[8] Minden égitestet elsötétítek miattad, és országodat sötétségbe borítom! – így szól az én Uram, az Úr.
[9] Sok népet megdöbbentek, amikor eljuttatom összeomlásod hírét a nemzetekhez; olyan országokba, amelyeket nem ismersz.
[10] Rémületbe ejtek sok népet, királyaikat borzalom fogja el miattad, amikor kardomat suhogtatom előttük; állandó rettegésben lesznek a maguk életéért összeomlásod idején.
[11] Mert ezt mondja az én Uram, az Úr: Elér téged Babilónia királyának fegyvere!
[12] Leterítem néped tömegét a hősök fegyverével, akik a népek közt a legkegyetlenebbek; elpusztítják Egyiptom büszkeségét, kipusztul népének egész tömege.
[13] Kipusztítok minden állatot a nagy vizek mellől, többé nem zavarja föl azokat ember lába, állatok patája sem zavarja föl.
[14] Akkor megtisztítom vizeiket, hogy olajként folyjanak folyóik! – így szól az én Uram, az Úr.
[15] Amikor pusztává teszem Egyiptomot, és mindenestül elpusztul az ország, amikor megverem minden lakóját, megtudják majd, hogy én vagyok az Úr!
[16] Siratóének ez, sírva énekeljék a népek leányai, sírva énekeljék, Egyiptomról és egész tömegéről sírva énekeljék! – így szól az én Uram, az Úr.
[17] A tizenkettedik évben, az első hónap tizenötödikén így szólt hozzám az Úr igéje:
[18] Emberfia! Sirasd el a népek leányaival Egyiptom népe egész sokaságát, és küldd le az előkelőket a föld mélyébe, a sírba roskadókhoz!
[19] Különb vagy-e bárkinél is? Menj, és feküdj a körülmetéletlenek mellé!
[20] A fegyverrel megöltek közt fognak elesni! Fegyver martaléka lett, elvonszolták őt és népe egész sokaságát.
[21] Így fognak beszélni róla és segítőiről a hatalmas hősök a holtak hazájában: Leszálltak, itt fekszenek a körülmetéletlenek között, a fegyverrel megöltek között!
[22] Ott van Asszíria, egész népe körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten.
[23] A sírgödör legalján adtak neki helyet, ott van népe körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten, pedig rettegésben tartották az élők földjét.
[24] Ott van Élám, népének egész tömege körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten. Körülmetéletlenül szálltak le a föld mélyébe, pedig rettegésben tartották az élők földjét. De most gyalázat a sorsuk a sírba roskadókkal együtt.
[25] A megöltek közt adtak fekvőhelyet neki, népe egész tömegének körös-körül a sírokban. Mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megöltek, pedig rettegésben tartották az élők földjét. De most gyalázat a sorsuk a sírba roskadókkal együtt; odadobták őket a halálra sebzettek közé.
[26] Ott van Mesek és Túbal, népük egész sokasága körös-körül a sírokban. Mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megöltek, pedig rettegésben tartották az élők földjét.
[27] Nem fekhetnek együtt azokkal a hősökkel, akik a körülmetéletlenek közül estek el, de fegyverzetükkel együtt szálltak le a holtak hazájába, és kardjukat a fejük alá tették. Büntetésük még a csontjaikra is ránehezedik, mert erejükkel rettegésben tartották az élők földjét.
[28] Te is összeomlasz a körülmetéletlenekkel együtt, és ott fekszel majd a fegyverrel megöltek között.
[29] Ott van Edóm, királyaival és összes fejedelmével, akiket vitézségük ellenére odadobtak a fegyverrel megöltek közé; a körülmetéletlenek és a sírba roskadók között fekszenek.
[30] Ott vannak észak uralkodói, és minden szidóni, akik megszégyenülve szálltak le a halálra sebzettekkel együtt, pedig rettegett vitézek voltak; körülmetéletlenül fekszenek a fegyverrel megöltek között, és gyalázat a sorsuk a sírba roskadókkal együtt.
[31] Ha ezeket látja a fáraó, megvigasztalódik népe tömegének sorsán. Fegyver ölte meg a fáraót és egész haderejét – így szól az én Uram, az Úr.
[32] Rettegésben tartottam vele az élők földjét, de le kellett feküdnie a fáraónak és népe egész sokaságának a körülmetéletlenekkel együtt a fegyverrel megöltek közé – így szól az én Uram, az Úr.