[1] Így szólt hozzám az Úr igéje:
[2] Emberfia, fordulj Témán irányába, mondj szózatot dél felé, és prófétálj a Délvidék erdeje ellen!
[3] Ezt mondd a Délvidék erdejének: Hallgasd meg az Úr igéjét! Így szól az én Uram, az Úr: Íme, én tüzet gyújtok benned, és az megemészt benned minden zöldellő fát és minden kiszáradt fát. Nem alszik el a lobogó láng, és megperzselődik benne minden arc déltől északig.
[4] És látni fogja minden ember, hogy én, az Úr, gyújtottam fel, nem is fog elaludni!
[5] Én azonban ezt mondtam: Ó, Uram, Uram! Ők azt mondják rólam: Ez már megint példázatokban beszél!
[6] Ezért így szólt hozzám az Úr igéje:
[7] Emberfia, fordulj Jeruzsálem felé, mondj szózatot a szentélyek felé, és prófétálj Izráel földje ellen!
[8] Mondd Izráel földjéről: Így szól az Úr: Íme, én rád támadok, kihúzom kardomat hüvelyéből, és kiirtok belőled bűnöst és igazat.
[9] Mivel ki akarok irtani belőled bűnöst és igazat, azért jön ki kardom a hüvelyéből minden ember ellen déltől északig.
[10] Akkor majd megtudja minden ember, hogy én, az Úr, húztam ki a kardomat hüvelyéből: nem is tér az oda vissza!
[11] Te meg, emberfia, sóhajtozz! Meggörnyedt derékkal, keservesen sóhajtozz a szemük láttára!
[12] Ha majd megkérdezik tőled, hogy miért sóhajtozol, így felelj: Egy hír miatt, amely ha ideér, megdermed minden szív, ellankad minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vizes lesz. Íme, eljön és beteljesül! – így szól az én Uram, az Úr.
[13] Így szólt hozzám az Úr igéje:
[14] Emberfia, prófétálj, és mondd: Így szól az én Uram...! Ezt mondd: Kard, kard! Ki van köszörülve, ki is van fényesítve!
[15] Ki van köszörülve, hogy vadul mészároljon, ki van fényesítve, hogy villámokat szórjon. Örüljünk-e annak, hogy fiamnak királyi pálcája van, mikor minden fa megveti?
[16] Odaadta azt, hogy kifényesítve kézbe fogják. Kiköszörült, kifényesített kard ez, arra való, hogy gyilkos kézbe adják.
[17] Kiálts és jajgass, emberfia, mert ez történik népemmel, Izráel minden főrangú emberével: kardélre hányják őket népemmel együtt. Azért fájdalmadban verd a melledet!
[18] Mert megvolt a próbatétel, de mit érünk vele? Ha van is még királyi pálca, elvetik azt, nem marad meg! – így szól az én Uram, az Úr.
[19] Te azért, emberfia, prófétálj! Csapd össze a tenyeredet! Kétszeres, sőt háromszoros erejű lesz a kard: halálos sebeket osztó kard ez, nagy öldöklésnek a kardja, amely ott jár közöttük.
[20] Azért, hogy kétségbeessék a szív, és sokan elessenek, minden városkapu ellen öldöklő kardot küldtem. Arra készült, hogy villámokat szórjon, ki van fényesítve, hogy öldököljön.
[21] Vágj élesen jobb felé, fordulj, és vágj bal felé, amerre csak az éledet fordítják!
[22] Akkor én is összecsapom a tenyeremet, és lecsillapodik lángoló haragom! Én, az Úr, megmondtam!
[23] Így szólt hozzám az Úr igéje:
[24] Te, emberfia, rajzolj magad elé két utat, amelyen feljön Babilónia királyának kardja: egy országból induljon ki mindkettő! Azután faragj útjelzőt; a város felé vezető út elágazásához faragd!
[25] Rajzolj utat, amelyen eljön a kard az ammóni Rabbá ellen meg Júda és az erődített Jeruzsálem ellen!
[26] Mert odaáll Babilónia királya a válaszútra, a két út elejére, hogy jósoltasson, megrázza a nyilakat, megkérdezze a bálványokat, megnézze a májat.
[27] A jóslat jobb felé mutat, Jeruzsálem felé. Faltörő kosokat helyez el, gyilkos parancsra nyitja száját, harsány harci kiáltást hallat, faltörő kosokat helyez el a kapukkal szemben, sáncot emel, és ostromgépeket épít.
[28] De ezt ők üres jósolgatásnak tartják, esküvel is bizonygatják. De az Úr majd emlékezteti őket bűnükre, és megfogja őket.
[29] Ezért így szól az én Uram, az Úr: Mivel bűnötöket nem tudjátok feledtetni, hisz lelepleződik hűtlenségetek, és kiderül, hogy minden tettetek csupa vétek: mivel nem tudjátok ezt feledtetni, kézre kerítenek titeket!
[30] Neked pedig, te gyalázatos bűnös, Izráel fejedelme, akinek eljön a napja az utolsó bűntett idején,
[31] ezt mondja az én Uram, az Úr: Félre a süveggel, le a koronával! Nem marad úgy semmi, ahogyan most van! Legyen a magas alacsony, és legyen az alacsony magas!
[32] Rommá, rommá, rommá teszem a várost, amilyen még nem volt – míg el nem jön az, akié az ítélet, mert végül majd neki adom!
[33] Te, emberfia, prófétálj, és mondd: Ezt mondja az én Uram, az Úr az ammóniakról és gyalázkodásukról...! Ezt mondd: Kard, kard! – amely ki van húzva, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy megsemmisítsen, és villámokat szórjon!
[34] Mivel téged hiábavaló látomásokkal és hazug jóslatokkal ámítanak, hogy odatesznek téged a gyalázatos bűnösök nyakára, akiknek eljön a napja az utolsó bűntett idején:
[35] térjen vissza a kard a hüvelyébe! Teremtésed helyén, származásod földjén ítélkezem fölötted!
[36] Kiárasztom rád bosszús haragomat, viharként török rád haragom tüzével; vad indulatú emberek kezébe adlak, akik mesterei a pusztításnak.
[37] A tűz martaléka leszel, véredet fölissza a föld, nem is fognak rád emlékezni! – Én, az Úr, megmondtam!