[1] Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai. Ő volt az elsőszülött, de mivel bemocskolta apja ágyát, elsőszülöttségi joga Izráel fiának, Józsefnek a fiaira szállt. Mégsem vezették át József elsőszülöttségét a származási jegyzékbe,
[2] mert Júda hatalmasabb volt testvéreinél, és a fejedelem is belőle származott, bár az elsőszülöttségi jog Józsefet illette.
[3] Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmí.
[4] Jóél utódai: az ő fia volt Semajá, ennek a fia Góg, ennek a fia Simí,
[5] ennek a fia Míká, ennek a fia Reájá, ennek a fia Baal,
[6] ennek a fia Beérá, akit fogságba vitt Tiglat-Pileszer asszír király. Beérá volt a rúbeniek fejedelme.
[7] Ezek voltak a testvérei nemzetségük szerint, akiket származásuk szerint jegyzékbe vettek: Jeíél nemzetségfő és Zekarjá
[8] meg Bela, Ázáz fia, aki Sema fia, aki Jóél fia volt. Lakóhelye Aróérban volt egészen Nebóig és Baal-Meónig,
[9] kelet felé pedig az Eufrátesz folyamig elnyúló puszta széléig terjeszkedett, mert megszaporodott a jószáguk Gileád földjén.
[10] Saul idejében háborút indítottak a hagriak ellen; kiirtották őket, majd a sátraikban laktak Gileád egész keleti vidékén.
[11] Gád fiai velük szemben laktak Básán földjén Szalkáig.
[12] Jóél volt a nemzetségfő, Sáfám a helyettese; Janaj és Sáfát is Básánban lakott.
[13] Testvéreik családonként ezek voltak: Míkáél, Mesullám, Seba, Jóraj, Jakán, Zía és Héber, összesen heten.
[14] Ezek Abíhajil fiai, aki Húrí fia, aki Járóah fia, aki Gileád fia, aki Míkáél fia, aki Jesísaj fia, aki Jahdó fia, aki Búz fia volt.
[15] Ahí, Abdíél fia, Gúní unokája volt a család nemzetségfője.
[16] Ők lakták Gileádot, a Básánt és az ottani falvakat, továbbá a Sárónt összes legelőjével együtt, egyik végétől a másikig.
[17] Mindezeket felvették a származási jegyzékbe Jótámnak, Júda királyának és Jeroboámnak, Izráel királyának az idejében.
[18] Rúben fiai, a gádiak és Manassé törzsének az egyik fele – csupa vitéz, karddal-pajzzsal fölszerelt gyalogos vagy íjász, képzett harcos, negyvennégyezer-hétszázhatvan hadköteles –
[19] háborút indított a hagriak ellen, Jetúr, Náfís és Nódáb ellen.
[20] Segítséget kaptak velük szemben, és hatalmukba kerültek a hagriak és mindazok, akik velük tartottak, mert Istenhez kiáltottak segítségért a harcban, ő pedig meghallgatta kérésüket, mert bíztak benne.
[21] Jószágukat is elhajtották: ötvenezer tevét, kétszázötvenezer juhot, kétezer szamarat, valamint százezer embert.
[22] Sokan estek el halálra sebzetten, mert Istentől volt ez a harc. Az ő helyükön laktak a fogságig.
[23] Manassé törzsének egyik fele azon a földön telepedett le, amely Básántól Baal-Hermónig, Szenírig és a Hermón-hegységig terjed. Ezek igen megsokasodtak.
[24] Családjaik nemzetségfői ezek voltak: Éfer, Jisí, Elíél, Azríél, Jirmejá, Hódavjá és Jahdíél, vitéz férfiak, híres emberek, családjaik nemzetségfői.
[25] De hűtlenné váltak őseik Istenéhez, mert azoknak a népeknek az isteneivel paráználkodtak, amelyeket Isten kipusztított előlük az országból.
[26] Ezért arra indította Izráel Istene Púl asszír királynak és Tiglat-Pileszer asszír királynak a lelkét, hogy fogságba vigye a rúbenieket, a gádiakat és Manassé törzse felét. Elvitte őket Halahba és a Hábór mellé, Hárába és Gózán folyója mellé. Ott vannak még ma is.
[27] Lévi fiai Gérsón, Kehát és Merárí voltak.
[28] Kehát fiai voltak: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzzíél.
[29] Amrám gyermekei Áron, Mózes és Mirjám, Áron fiai pedig Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár voltak.
[30] Eleázár nemzette Fineást, Fineás nemzette Abísúát,
[31] Abísúa nemzette Bukkít, Bukkí nemzette Uzzít,
[32] Uzzí nemzette Zerahját, Zerahjá nemzette Merájótot,
[33] Merájót nemzette Amarját, Amarjá nemzette Ahítúbot,
[34] Ahítúb nemzette Cádókot, Cádók nemzette Ahímaacot,
[35] Ahímaac nemzette Azarját, Azarjá nemzette Jóhánánt,
[36] Jóhánán nemzette Azarját; ő már abban a templomban végezte a papi szolgálatot, amelyet Salamon épített Jeruzsálemben.
[37] Azarjá nemzette Amarját, Amarjá nemzette Ahítúbot,
[38] Ahítúb nemzette Cádókot, Cádók nemzette Sallúmot,
[39] Sallúm nemzette Hilkijját, Hilkijjá nemzette Azarját,
[40] Azarjá nemzette Szeráját, Szerájá nemzette Jócádákot.
[41] Amikor az Úr Júdát és Jeruzsálemet Nebukadneccarral fogságba vitette, Jócádák is velük ment.