[1] Az Isten ládáját bevitték, és odatették annak a sátornak a közepére, amelyet Dávid vont fel. Akkor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt.
[2] Miután Dávid bemutatta az égőáldozatokat és a békeáldozatokat, megáldotta a népet az Úr nevében.
[3] Majd minden izráeli férfinak és nőnek osztott egy-egy darab kenyeret, préselt datolyát és aszú szőlőt.
[4] Dávid szolgálattevő lévitákat rendelt az Úr ládája mellé szolgálatra, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék az Urat, Izráel Istenét.
[5] Ászáf volt a vezetőjük, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeíél, Semírámót, Jehíél, Mattitjá, Elíáb, Benájá és Óbéd-Edóm. Jeíél lanton és citerán, Ászáf pedig cintányéron játszott.
[6] Benájá és Jahazíél papok voltak az állandó harsonások az Úr szövetségládája előtt.
[7] Azon a napon bízta meg először Dávid Ászáfot és annak rokonságát, hogy magasztalják az Urat.
[8] Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!
[9] Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!
[10] Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat!
[11] Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!
[12] Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire,
[13] ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!
[14] Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.
[15] Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át is az adott szavára,
[16] amelyet Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.
[17] Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül:
[18] Neked adom – mondta – Kánaán földjét kiosztott örökségül!
[19] Akkor még alig néhányan voltatok, kevesen éltetek ott mint jövevények.
[20] Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez.
[21] De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk:
[22] Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok! (Vö. Zsolt 96)
[23] Énekelj az Úrnak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint nap!
[24] Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!
[25] Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden istennél.
[26] Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója.
[27] Fenség és méltóság jár előtte, erő és öröm van lakóhelyén.
[28] Népek törzsei! Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát!
[29] Magasztaljátok az Úr dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé! Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben!
[30] Reszkess tőle, te egész föld! Szilárdan áll a világ, nem inog.
[31] Örüljön az ég, örvendjen a föld, és mondják el a népeknek, hogy uralkodik az Úr!
[32] Zúgjon a tenger a benne levőkkel, vigadjon a mező és minden, ami rajta van!
[33] Ujjongnak majd az erdő fái az Úr előtt, amikor eljön, hogy ítélkezzék a földön. (Vö. Zsolt 106,1.47–48)
[34] Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
[35] Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, ments meg és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged!
[36] Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökre! És az egész nép így felelt: Ámen! Dicséret az Úrnak!
[37] Otthagyta azért Dávid az Úr szövetségládája előtt Ászáfot és rokonságát, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint,
[38] továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc rokonát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök.
[39] Cádók főpapot és annak rokonait, a papokat az Úr hajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon,
[40] hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan az Úrnak az égőáldozati oltáron: reggel meg este egészen úgy, ahogyan meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izráelnek parancsolt.
[41] Velük volt Hémán, Jedútún és a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát az Úrnak: Örökké tart szeretete!
[42] Hémánnál és Jedútúnnál voltak a harsonák, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiai a kapunál voltak.
[43] Azután hazament az egész nép. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.