[1] Azon a napon olvasának a Mózes könyvébõl a népnek hallatára és írva találák benne, hogy Ammón és Moáb soha be ne menjen az Isten gyülekezetébe,
[2] Mivelhogy nem mentek vala eleikbe Izráel fiainak kenyérrel és vízzel, sõt bérbe fogadták ellenök Bálámot, hogy õket megátkozná, de a mi Istenünk az átkot áldásra fordítá.
[3] És lõn, hogy mikor hallották e törvényt, kirekesztének Izráel közül minden elegy-belegy népet.
[4] Ennekelõtte pedig Eliásib, a pap, ki Istenünk házának kamarái fölé rendelteték, rokonságba jutott Tóbiással;
[5] És átengedett néki egy nagy kamarát, holott abban annakelõtte az ételáldozatot, a tömjént, az edényeket és az olajnak, mustnak és gabonának tizedét, mint a kapunállóknak, énekeseknek és Lévitáknak törvény szerint való részét és a papoknak ajándékát helyeztetik vala el.
[6] Mind ennek történtekor én nem valék Jeruzsálemben, mert Artaxerxes babilóniai királynak harminczkettedik esztendejében visszamentem vala a királyhoz, s napok múltán [újra szabadságot] kértem a királytól.
[7] És visszatérék Jeruzsálembe, és megértém e gonoszt, melyet Eliásib cselekedett vala Tóbiásért, hogy átengedett néki egy kamarát az Isten házának pitvaraiban.
[8] Igen gonosznak tetszék pedig ez nékem s kivettetém Tóbiás házának minden edényeit abból a kamarából;
[9] És parancsolatomra megtisztíták a kamarákat, és visszahordatám azokba Isten házának edényeit, az ételáldozatot és a tömjént.
[10] Megtudtam azt is, hogy a Léviták részeit nem adták meg; ennek miatta kiki az õ mezejére szélede el az Isten házában szolgáló Léviták és énekesek közül.
[11] És megfeddém a fejedelmeket, és mondék: Miért hagyatott el az Isten háza? És egybegyûjtvén a [Lévitákat,] helyökre állítám õket;
[12] Az egész Júda pedig meghozá az olajnak, a mustnak és a gabonának tizedét a tárházakba.
[13] És felügyelõkké rendelém a tárházak fölé Selemiát, a papot, Sádókot, az írástudót és Pedáját a Léviták közül, és melléjök Hanánt, ki Zakkur fia, ki Mattánia fia vala, mivelhogy híveknek ítéltettek volt és az õ tisztök vala kiosztani atyjokfiainak [részét.]
[14] Emlékezzél meg én rólam én Istenem ezért, és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, melyeket cselekedtem vala az én Istenem házával és rendtartásaival!
[15] Azon napokban láttam Júdában, hogy sajtót taposnak szombaton és gabonát hoznak be, szamarakra rakván, sõt bort, szõlõt és olajat is és mindenféle terhet behoznak Jeruzsálembe szombat napon, és bizonyságot tevék [ellenök,] a mely napon eleséget árulnak vala.
[16] Tírusiak is lakozának [a város]ban, a kik hoznak vala halat és mindenféle árút, melyeket eladnak vala szombat napon Júda fiainak Jeruzsálemben.
[17] Annakokáért megfeddém Júda elõljáróit, és mondám nékik: Micsoda gonosz dolog ez, a mit ti cselekesztek, hogy megfertõztetitek a szombatnak napját?
[18] Avagy nem így cselekedtek-é a ti atyáitok, s a mi Istenünk reánk hozá mindezen gonoszt és e városra?! És ti mégis növelitek [Isten ]haragját Izráel fölött, megfertõztetvén a szombatot!
[19] Lõn annakokáért, hogy midõn megárnyékosodtak Jeruzsálem kapui a szombat elõtt, parancsolatomra bezáratának az ajtók, s megparancsolám, hogy meg ne nyissák azokat szombat utánig, annakfelette legényeim közül a kapukhoz rendelék, [mondván:] Nem fog bejõni teher a szombatnak napján!
[20] Annakokáért a kereskedõk és minden árúk árúsai kivül hálának Jeruzsálemen egyszer vagy kétszer;
[21] És bizonyságot tevék ellenök, és mondám nékik: Miért háltok ti e kõfal elõtt? Ha ezt ismételitek, kezet vetek reátok! Az idõtõl fogva nem jöttenek szombaton.
[22] És megparancsolám a Lévitáknak, hogy magokat megtisztítsák, s hogy menjenek el és õrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombatot. Ezért is emlékezzél meg rólam én Istenem és kedvezz nékem, kegyelmességednek nagy volta szerint!
[23] Ugyanazon napokban meglátogatám azokat a zsidókat, kik asdódi, Ammonita és Moábita asszonyokat vettek feleségül.
[24] És fiaik felerésze asdódi nyelven beszél vala, és nem tudnak vala beszélni zsidóul, hanem egyik vagy másik nép nyelvén.
[25] Annakokáért feddõdém velök, és megátkozám õket, és megverék közülök néhányat, és megtépém õket, és megesketém õket Istenre: Bizony ne adjátok leányaitokat az õ fiaiknak, és ne vegyetek leányaik közül feleséget fiaitoknak és magatoknak.
[26] Avagy nem ebben vétkezett-é Salamon Izráel királya? Noha nem volt sok nép között hozzá hasonlatos király, a kit szeret vala az õ Istene és királylyá tette vala õt Isten egész Izráel fölött; õt is bûnre vivék az idegen asszonyok:
[27] És néktek engedjünk-é, hogy cselekedjétek mindezen nagy gonoszságot, vétkezzetek Istenünk ellen, idegen asszonyokat vévén feleségül?
[28] Jójadának (ki Eliásib fõpapnak fia vala) fiai közül is egy veje vala a Horonitbeli Szanballatnak, elûzém azért õt tõlem.
[29] Emlékezzél meg õ rólok én Istenem, a papságnak és a papság szövetségének és a Lévitáknak ilyen megfertõztetéséért!
[30] És megtisztítám õket minden idegenektõl és rendtartást szabék a papoknak és a Lévitáknak, kinek-kinek az õ dolgában,
[31] A fa hozására is bizonyos idõkben és az elsõ zsengékre. Emlékezzél meg én Istenem az én javamra!