[1] A megpecsételt [kötése]ken pedig ott valának: Nehémiás, a király helytartója, a Hakhalia fia és Sédékiás;
[2] Serája, Azariás, Jeremiás,
[3] Pashur, Amaria, Malakiás,
[4] Hattus, Sebánia, Malluk,
[5] Hárim, Merémóth, Abdiás,
[6] Dániel, Ginnethón, Bárukh,
[7] Mesullám, Abija, Mijámin,
[8] Maazia, Bilgai, Semája; ezek papok voltak.
[9] A Léviták pedig [ezek:] Jésua, Azania fia, Binnui, a Hénadád fiai közül, Kadmiel,
[10] És atyjafiaik: Sebánia, Hódija, Kelita, Pelája, Hanán,
[11] Mika, Rehób, Hasábia,
[12] Zakkur, Serébia, Sebánia,
[13] Hódija, Báni, Beninu.
[14] A nép fejei [pedig ezek:] Parós Pahath-Moáb, Elám, Zattu, Báni,
[15] Bunni, Azgád, Bébai,
[16] Adonija, Bigvai, Adin,
[17] Áter, Ezékiás, Azzur,
[18] Hódija, Hásum, Bésai,
[19] Hárif, Anathóth, Nébai,
[20] Magpiás, Mesullám, Hézir,
[21] Mesézabel, Sádók, Jaddua,
[22] Pelátia, Hanán, Anája,
[23] Hóseás, Hanánia, Hásub,
[24] Hallóhes, Pilha, Sóbek,
[25] Rehum, Hasabná, Maaszéja,
[26] És Ahija, Hanán, Anán,
[27] Mallukh, Hárim, Baána.
[28] És a nép többi része, a papok, a Léviták, a kapunállók, az énekesek, a Léviták szolgái és mindenki, a ki elkülöníté magát a tartományok népeitõl, az Isten törvényéhez [állván,] feleségeik, fiaik, leányaik, mindenki, a kinek értelme és okossága vala,
[29] Csatlakozának atyjokfiaihoz, elõljáróikhoz, és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, a mely Mózes által az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megõrzik és cselekeszik az Úrnak, a mi Urunknak minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit;
[30] És hogy nem fogjuk adni leányainkat feleségül a föld népeinek, sem az õ leányaikat nem fogjuk venni a mi fiainknak,
[31] És hogy a föld népeitõl, akik árúkat és mindenféle gabonát hoznak szombatnapon eladni, nem fogunk venni tõlök szombaton és [egyéb] szent napon, és hogy nem fogjuk bevetni a földet a hetedik esztendõben, és elengedünk minden tartozást.
[32] És megállapítánk magunkra nézve parancsolatokat: hogy vetünk magunkra harmadrész siklust esztendõnként a mi Istenünk házának szolgálatára,
[33] A szent kenyerekre, a szüntelen való ételáldozatra és a szüntelen való égõáldozatra, a szombatokon, újholdak napján [viendõ áldozatokra,] az ünnepnapokra, a szent dolgokra, a bûnért való áldozatokra, hogy [mindezek] megtisztítsák Izráelt; és a mi Istenünk házának minden munkájára;
[34] Sorsot veténk továbbá a fa hozása felõl a papok, Léviták és a nép között, hogy hordjuk azt a mi Istenünk házába családaink szerint bizonyos idõkben esztendõnként, hogy égjen az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán, a mint meg van írva a törvényben,
[35] És hogy felviszszük földünknek elsõ zsengéjét és minden fa gyümölcsének elsõ zsengéjét esztendõnként az Úr házába;
[36] Annakfelette fiainknak, barmainknak elsõ fiait, a mint meg van írva a törvényben; továbbá, hogy elviszszük szarvasmarháinknak és juhainknak elsõ fajzásait a mi Istenünk házába a papoknak, a kik szolgálnak a mi Istenünk házában.
[37] És a mi lisztjeinknek, felemelt áldozatainknak, minden fa gyümölcsének, mustnak és olajnak zsengéjét felviszszük a papoknak, a mi Istenünk házának kamaráiba, földünknek tizedét pedig a Lévitákhoz; mert õk, a Léviták szedik be a tizedet minden földmûveléssel foglalatoskodó városainkban.
[38] És legyen a pap, Áron fia a Lévitákkal, midõn a Léviták a tizedet beszedik; és a Léviták vigyék fel a tizednek tizedét a mi Istenünk házába, a tárháznak kamaráiba;
[39] Mert a kamarákba kell hozniok Izráel fiainak és Lévi fiainak a gabonának, a mustnak és az olajnak ajándékát, holott vannak a szent edények és az [Istennek] szolgáló papok, a kapunállók és az énekesek; és mi nem hagyjuk el a mi Istenünknek házát.