[1] Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
[2] A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
[3] Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
[4] Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.
[5] Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
[6] Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
[7] Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
[8] Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.
[9] Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.
[10] Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
[11] Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.
[12] A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
[13] Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
[14] A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.
[15] Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
[16] Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
[17] Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
[18] A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
[19] Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!
[20] Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?
[21] Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
[22] Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!