[1] Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.
[2] Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
[3] Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.
[4] Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.
[5] [Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
[6] Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
[7] Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
[8] Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
[9] Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.
[10] Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.
[11] Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
[12] Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
[13] Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
[14] Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
[15] Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.
[16] És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
[17] És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.
[18] És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.
[19] Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!
[20] Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
[21] Ezt veszem szívemre, azért bízom.
[22] Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!
[23] Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!
[24] Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
[25] Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.
[26] Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
[27] Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
[28] Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
[29] Porba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység?
[30] Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.
[31] Mert nem zár ki örökre az Úr.
[32] Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.
[33] Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
[34] Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
[35] Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;
[36] Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
[37] Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
[38] A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.
[39] Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.]
[40] Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
[41] Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
[42] Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.
[43] Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
[44] Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
[45] Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
[46] Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
[47] Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
[48] Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.
[49] Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
[50] Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.
[51] Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
[52] Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
[53] Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
[54] Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
[55] Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.
[56] Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.
[57] Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
[58] Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
[59] Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
[60] Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
[61] Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
[62] Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
[63] Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.
[64] Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.
[65] Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
[66] Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!