[1] Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.
[2] És lõn mikor kelet felõl elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.
[3] És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
[4] És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
[5] Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
[6] És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
[7] Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
[8] És elszéleszté õket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszûnének építeni a várost.
[9] Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el õket az Úr az egész földnek színére.
[10] Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendõs korában nemzé Arpaksádot, két esztendõvel az özönvíz után.
[11] És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
[12] Arpaksád pedig harminczöt esztendõs vala, és nemzé Séláht.
[13] És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
[14] Séláh pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Hébert.
[15] És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
[16] Héber pedig harmincznégy esztendõs vala és nemzé Péleget.
[17] És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
[18] Péleg pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Réut.
[19] És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
[20] Réu pedig harminczkét esztendõs vala, és nemzé Sérugot.
[21] És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
[22] Sérug pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Nákhort.
[23] És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
[24] Nákhor pedig huszonkilencz esztendõs vala, és nemzé Thárét.
[25] És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
[26] Tháré pedig hetven esztendõs vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.
[27] Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
[28] Meghala pedig Hárán, az õ atyjának Thárénak szemei elõtt, az õ születésének földjén, Úr-Kaszdimban.
[29] Ábrám pedig és Nákhor võnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.
[30] Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.
[31] És felvevé Tháré Ábrámot az õ fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az õ unokáját, és Szárait, az õ menyét, Ábrámnak az õ fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.
[32] Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendõs, és meghala Tháré Háránban.