[1] Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,
[2] A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémû beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívõkké.
[3] Mert azt adtam elõtökbe fõképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bûneinkért az írások szerint;
[4] És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;
[5] És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettõnek;
[6] Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
[7] Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;
[8] Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.
[9] Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.
[10] De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az õ hozzám való kegyelme nem lõn hiábavaló; sõt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
[11] Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívõkké.
[12] Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
[13] Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.
[14] Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
[15] Sõt az Isten hamis bizonyságtevõinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felõl bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
[16] Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.
[17] Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bûneitekben vagytok.
[18] A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.
[19] Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
[20] Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lõn azoknak, kik elaludtak.
[21] Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
[22] Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
[23] Mindenki pedig a maga rendje szerint. Elsõ zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az õ eljövetelekor.
[24] Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erõt.
[25] Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
[26] Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
[27] Mert mindent az õ lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
[28] Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
[29] Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
[30] Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?
[31] Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre [mondom,] mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.
[32] Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
[33] Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.
[34] Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.
[35] De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémû testtel jönnek ki?
[36] Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
[37] És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
[38] Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az õ saját testét.
[39] Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
[40] És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsõsége, más a földieké.
[41] Más a napnak dicsõsége és más a holdnak dicsõsége és más a csillagok dicsõsége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsõségre nézve.
[42] Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
[43] Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsõségben; elvettetik erõtelenségben, feltámasztatik erõben.
[44] Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
[45] Így is van megírva: Lõn az elsõ ember, Ádám, élõ lélekké; az utolsó Ádám megelevenítõ szellemmé.
[46] De nem a lelki az elsõ, hanem az érzéki, azután a lelki.
[47] Az elsõ ember földbõl való, földi; a második ember, az Úr, mennybõl való.
[48] A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
[49] És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
[50] Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
[51] Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
[52] Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
[53] Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
[54] Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
[55] Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
[56] A halál fullánkja pedig a bûn; a bûn ereje pedig a törvény.
[57] De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
[58] Azért szerelmes atyámfiai erõsen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.