Skip to content
Opens in a new window

[1] Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhõ alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;

[2] És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhõben és a tengerben;

[3] És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;

[4] És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kõsziklából, a mely követi vala õket, e kõszikla pedig a Krisztus volt.

[5] De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.

[6] Ezek pedig példáink lõnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.

[7] Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.

[8] Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.

[9] Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.

[10] Se pedig ne zúgolódjatok, miképen õ közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.

[11] Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az idõknek vége elérkezett.

[12] Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.

[13] Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hû az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sõt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.

[14] Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.

[15] Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, a mit mondok.

[16] A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é?

[17] Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérbõl részesedünk.

[18] Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral?

[19] Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami?

[20] Sõt, hogy a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.

[21] Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.

[22] Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erõsebbek vagyunk-é nálánál?

[23] Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.

[24] Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé.

[25] Mindent, a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.

[26] Mert az Úré a föld és annak teljessége.

[27] Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, a mit elétek hoznak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.

[28] De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg a miatt, a ki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége.

[29] De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete?

[30] Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, a miért én hálákat adok?

[31] Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére míveljetek.

[32] Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.

[33] Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.

I. Korintus — Chapters