[1] Énekek éneke. Salamoné.
[2] Csókoljon meg engem szája csókjaival: Szerelmed jobb a bornál!
[3] Jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj; ezért szeretnek téged a lányok.
[4] Vigyél engem magaddal, fussunk, vezess a szobádba, királyom! Ujjongva örüljünk veled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán szeretnek téged!
[5] Jeruzsálem lányai! Én barna vagyok, de szép, olyan, mint Kédár sátrai és mint Salamon szőnyegei.
[6] Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok, a nap sütött le engem. Anyám fiai haragudtak rám, szőlőt őriztettek velem; a magam szőlőjét nem őriztem.
[7] Mondd meg nekem te, kit lelkemből szeretek, hol legeltetsz, délben hol deleltetsz? Miért keresgéljelek társaid nyájainál?
[8] Ha nem tudod, ó, asszonyok szépe, indulj el nyájam nyomán, és legeltesd kecskéidet a pásztorok tanyáinál!
[9] A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem!
[10] Két orcád bájos a láncocskák közt, nyakad a gyöngysorokban.
[11] Aranyláncokat készítünk neked ezüstgolyócskákkal.
[12] Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát.
[13] Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem.
[14] Mint a ciprusfürt Én-Gedí szőlőiben, olyan az én szerelmesem.
[15] De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok.
[16] Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy! Fekvőhelyünk üde zöld.
[17] Cédrusok házunk gerendái, mennyezete ciprusfa.